Újabb szülinap és az ötödik nyelv rejtélye

Hölgyeim és uraim, duplán fontos dátum érkezett el az Öt év – öt nyelv életében. Aki olvassa már egy ideje a blogot, az valószínűleg emlékszik, hogy január 25-én van a születésnapja. Május 10-én viszont a blog főhoncsójának van a születésnapja. Úgyhogy a jeles alkalommal drámai bejelentések következnek (semmi újabb áprilisi tréfa), mi több, végre (talán) az is kiderül, hogy mi lesz az ötödik nyelv. Erre tessék!

Két szülinap egy évben

Mielőtt rátérnénk a mindenkit érdeklő 5. nyelvre, még gyorsan pár szentimentális gondolat a blogról és annak jóképű írójáról.

A blogot 2009. január 25-én kezdtem el írni és az egyik első írásban rögtön bebizonyítottam, hogy műszaki ember létemre akadnak gondjaim a számolással: azt írtam, hogy „szeretnék 5 nyelven beszélni, mielőtt 30 éves leszek” – a projekt viszont amúgy is csak jövő januárban ér véget, 30 éves viszont ma vagyok.

Nyilván azóta rengeteg minden átértékelődött és az egész blog célja teljesen más már és igazából ezt az egészet csak azért írom ide, hogy tudassam mindenkivel milyen sokat jelent nekem ez a közösség, a csodálatos emberek, akiket megismertem a blog által, az utazások, a beszélgetések, a felkérések, a köszönő levelek.

A blog kezdetén fogalmam sem volt, hogy ide fog eljutni a dolog, most meg már a harmadik X-be lépve itt szárítgatom fel a krokodilkönnyeimet a kis takaróm csücskével.

És ha már így elérzékenyültem, úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal: lerántom a leplet az 5. nyelvről (vagy mégsem?).

Az utolsó nyelv

Őszintén szólva, szeretném, ha a világ összes nyelve lenne egyszerre az utolsó (a franciát kivéve). Nagyon sokhoz van valamilyen formában személyes kötődésem és már egy jó ideje gondolkoztam, hogy vajon melyik legyen az, amelyikkel egy picit behatóbban megismerkedem.

Aztán egyszer csak beugrott a dolog: miért nem kérdezem meg a TI véleményeteket? Titeket, akik hűségesen olvassátok a blogot évek (hónapok, hetek, napok?) óta. Ezt a blogot ti tettétek ismertté és ti vittétek hírét, ti adjátok a gerincét – legyen tiétek az utolsó szó. Éppen ezért szavazásra bocsátom a dolgot.

Az elmúlt hónapokban már rengetegen kérdeztétek valamilyen formában, hogy mi lesz az utolsó nyelv – és mindig elütöttem valamilyen módon, aminek az volt az oka, hogy én sem tudtam. És most sem tudom. Ezt csak az Öt év – öt nyelv kollektív tudata tudja egyelőre. Na, de nézzük a részleteket!

A választék

Az alant látható űrlapon lehet szavazni. 9+1 dolgot állítottam össze az űrlapra, úgy gondoltam legyen csapatmunka a dolog és legyen nekem is beleszólásom: én írom össze a lehetséges nyelveket, ti pedig döntötök róla (nem, ne kérdezd hol van a francia. Ha nem tudod, hogy miért nincs a listán, olvass vissza a blogban!). Pár szó a felsorolt nyelvekről és, hogy miért kerültek bele a listába:

Az olasz és a portugál gondolom teljesen egyértelmű: mivel spanyolul egészen jól elboldogulok már, célszerűnek tűnt a két rokonnyelv feltűntetése. Az olasszal az elmúlt hónapokban erősödött meg egy picit a kapcsolatom (megismerkedtem pár nagyon jó arc anyanyelvűvel, és a barátnőm is ezt a nyelvet tanulja), míg a portugál akkor vált tűnt fel, mikor múlt nyáron Portóban jártam és teljesen beleszerelmesedtem a városba.

A litván úgy kerül a listára, hogy mindig is szerettem volna egy „kis” nyelvet megtanulni és a litván az, ami az európai nyelvek közül a legtöbbet megőrizte az ősi szanszkritból.

A jelnyelvet már nagyon-nagyon rég szerettem volna elsajátítani, nem csak azért mert abszolút másfajta gondolkodásra szoktat rá, hanem mert társadalmilag is fontosnak gondolom a dolgot.

A malgast Madagaszkáron beszélik és igazából valahol a franciából ered (jájj), az egyetlen oka, hogy rajta van a listán, az Petra, aki megígértette velem, hogy a sok fenékbebillentésért cserébe ennyivel tartozom neki. 🙂

Az orosz ugye világnyelv és kevés viccesebben hangzó nyelvet ismerek nála. Sőt, meg van az az előnyöm, hogy már tanultam is. A főiskolán mintegy másfél órán bent is voltam, csak hát mindenféle hitvány szakmai gyakorlatok pont ugyanarra az időpontra estek, így annyi maradt meg belőle, hogy sto eta.

Az arab megint egy olyan dolog, ami mostanában nagyon divatos, és valahogy mindig is vonzottak a lehetetlen írásjelekkel rendelkező nyelvek. És hát ki nem szereti a torokból hörgő-harákoló nyelvek dallamos melódiáját hallgatni?

A török akkor kezdett el foglalkoztatni, mikor rájöttem, hogy mennyi szavunk származik belőle. Talán a kis anyanyelvemet is jobban megismerhetem, ha egy pici betekintést nyerek a törökbe.

Japán. Feketeöves kockaként alap, hogy felkerült a listára, a manga és anime-ok szeretete, valamint a ninjamánia szinte kötelező darabbá teszi.

És végül az utolsó opció: hagyom az egészet a francba, nem tanulok semmit, hátradőlök, felteszem a lábam és jövő januárig szürcsölöm a sört (teljesen érthető módon én erre fogok szavazni).

Tiétek a szó. Az alant lévő űrlapon rá kell bökni a megfelelő nyelvre, aztán beküldeni az űrlapot és már készen is vagy.

Pár szó a játékszabályokról: nem érdemes trükközni és önkényesen húszmillió szavazatot leadni az általad favorizált nyelvre, mert a rendszer követi, hogy mikor hogyan szavaztak és sipít nekem, ha baj van, akkor pedig önkényesen megvétózom a dolgot és én fogok választani.

Legyen ez a ti döntésetek, mert szeretném ha részévé válnátok az egész projektnek. A másik ok pedig az, hogy szeretném megpróbálni megmutatni, hogy igenis meg lehet szeretni, adott helyzetben szerelembe lehet esni bármelyik nyelvvel (a francia még mindig nem játszik), ha az ember úgy áll hozzá.

Az, hogy az új nyelvvel mi lesz a cél, meddig nyűvöm, hogyan nyűvöm, mennyit írok róla, satöbbi, természetesen csak akkor fog kiderülni, ha már megválasztottátok. A szavazás mostantól indul és 2013. május 17-én déli 12 óráig tart. Nem is húzom tovább az időt, hölgyeim és uraim: önöké a pálya, hajrá!   A szavazás végeredményét ITT tekintheted meg

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak

Olvasói sikersztori – Topa Judit

Judit klasszikus megszólalási parával küzdött és örök újrakezdőként vergődött az angoltanulás útvesztőjében. De nem adta fel, és akármennyire is félelmetes