Miért nem tanulnék soha franciául?

A múlt heti, szavazásra bocsátott utolsó nyelv kapcsán többen kérdezték, hogy a francia miért nincs a listán, valamint szerették volna tudni, hogy miért idegenkedem tőle annyira. Rövid összefoglalóban megpróbálom elénekelni a saját indokaimat. Öveket becsatolni!

A rövid válasz

Csak. De komolyan.

A hosszú válasz

Mert nem tetszik és nem hiszem, hogy tudnám szívvel-lélekkel csinálni/tanulni. És ennyi már elég is. Aki arra számított, hogy hosszasan fogom taglalni azokat a dolgokat amiket „valakitől hallottam, aki látta azt, aki szintén hallotta valakitől”, és kivesézni és elmondani, hogy igazából a francia az az ördög nyelve – nos, csalódniuk kell. Szó sincs ilyesmiről. Egyszerűen csak a saját, személyes megközelítésem következik.

Tudjuk, hogy világnyelv, meg biztosan nagyon hasznos, ha az ember bagettet akar venni Párizs belvárosában és el akarja kápráztatni a barátait az ennivaló „r” és „zs” betűivel.

Tök jó lehet annak, aki szereti a francia (művész) filmeket.

Tök jó lehet annak, aki él-hal a borokért és szereti a legolcsóbb francia vörösborba is beleérezni a gesztenye és a füge harmonikus zamatát.

Tök jó lehet annak, akinek nem sérti a fülét az előbb már említett „r” és „zs” hang.

Azonban ez egyik sem én vagyok.

Cukorfalat látni, ahogy többen megpróbáltak felvilágosítani a franciatanulás előnyeiről – tök jó párosítás lehet az angol/némettel, biztosan tök jó munkát lehetne vele szerezni, sok kedves emberrel gyakorolhatnék, Franciaország nincs is olyan messze, meg még az idő is jó.

Ebből azonban egyik sem ér semmit, ha nekem nem tetszik ahogy hangzik, ha nem motivál, ha nem inspirál a dolog. Nincs összekötő kapcsom vele.

Márpedig akkor hogyan tudnék leülni naponta 2-3 órákat foglalkozni, ha kb. annyira érezném szórakoztatónak és kellemesnek, mint egy bölcsességfoghúzást érzéstelenítő nélkül?

A legfontosabb dolog, ami hiányzik

A motiváció. Egyszerűen semmilyen szinten nem motivál a nyelv. Nem érdekel a kultúrája, nem szeretem a francia filmeket, a kaják közül igazából csak a sajtokkal vagyok jóban.

Kéretik figyelembe venni, hogy ezek az én érveim és nem azért vannak itt, hogy meg kell győzni az ellenkezőjéről, mint ahogy ez a cikk sem szeretne lebeszélni senkit a francia nyelv tanulásáról.

Éppen ellenkezőleg – arra szeretnék mindenkit buzdítani, hogy vizsgálja meg az általa éppen tanult nyelvet – és ha létezik az a mágikus kapcsolat, akkor semmi gond nem lehet.

Lehet egy nyelvet tanulni gazdasági megfontolások alapján? Biztosan. Rengetegen bebizonyították már, rengetegen megtették már. És örülök neki – mert ők képesek voltak motivációt generálni, csak úgy, a semmiből. Nekem ez egyelőre nem megy.

Kell, hogy legyen valami erős kötődés a nyelvhez, a kultúrához, az emberekhez. A spanyolnál a nyelv csodálatos dallama, a németnél a sörök, a történelem és a logika, a kínainál tök egyértelműen a kultúra és a csodálatos rendszer.

Az előző héten szavazásra bocsátott nyelveknél mindegyiknél megvan a személyes indokom, hogy miért szeretnék vele foglalkozni, a franciánál nincs. De ez nem azt jelenti, hogy a francia a sátán, hogy véletlenül se próbálja meg SENKI megtanulni, mert többek egybehangzó véleménye szerint (hallottam az interneten!) a franciák nem szeretik, ha pontatlanul beszéli valaki a nyelvüket (néhányan pont az ellenkezőjéről számoltak be) – egyszerűen csak annyi, hogy nem akarom tanulni.

És mivel annyi más nyelvből lehet választani, azért inkább azokból szemezgetek. Vagyis szemezgettek – aztán pénteken meglátjuk, hogy döntöttetek.

Aki tehát itt most különféle provokatív kifakadásokra számított, hogy a francia jaj, de csúnya, meg fújj, meg jaj, azt el kell keserítenem. Ez teljes mértékben attól függ, hogy ki, mikor, hogyan, milyen módon nézi a dolgot.

Az én nézőpontom ez – de ez ne befolyásoljon senkit sem – mert nem vállalok felelősséget érte. 🙂 Mindenki tanulja azt a nyelvet, amit közel érez magához, amivel azonosulni tud – különben iszonyatosan megnehezítené a dolgát. Az meg kinek hiányzik?

Akkor hát szavazásra fel, még bő 24 óra van vissza a mutatványból! Addig is jó tanulást – ha pedig hozzátennél valamit a cikkhez, akkor azt lent a kommentekben tedd meg!

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak

Olvasói sikersztori – Topa Judit

Judit klasszikus megszólalási parával küzdött és örök újrakezdőként vergődött az angoltanulás útvesztőjében. De nem adta fel, és akármennyire is félelmetes