Ildikó története nagyon megfogott. 2016. januárjában az angolja yes/no szinten volt. Megfogadta, hogy az évben minden nap legalább 90 percet foglalkozik a nyelvvel – és meglátja majd, hogy hova sikerül eljutni. A projektjéről májusban hallottam, akkor csak legyintettem, hogy okés, hallotam én már ezer ilyet. Aztán december 31-én ezt írta:
Története nagyon motiváló, legszívesebben kiemeltem volna az egész szöveget. 🙂
Mutatkozz be röviden az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak! Ki vagy, mit kell tudni rólad?
Ildikó vagyok, 29 éves, papír szerint gazdasági statisztikus, a gyakorlatban viszont logisztikai ügyintézőként dolgozom már 9 éve.
Az érdeklődési köröm meglehetősen szerteágazó, ha valami érdekel, abban képes vagyok elmélyedni, ha viszont nem, akkor rendszerint elsiklok a dolog felett. Valahogy így működik az agyam is: ha érdekel a dolog, megragad, ha nem, akkor szinte azonnal törlődik.
Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?
Iskolai keretek között szlovákot és németet tanultam, utóbbiból B2 szintű szóbeli nyelvvizsga-bizonyítványom van. Ismétlés persze egyik nyelvből sem ártana, viszont most elsősorban az angolra koncentrálok.
Az angolt először kb. 13 évesen önállóan kezdtem el tanulni, mert megkaptam az ELO teljes angol kezdő tananyagát kazettákkal együtt. Sajnos a kezdeti lelkesedés a 3. leckénél nem tartott tovább, és az újabb nekifutások sem hoztak eredményt, hiszen nem volt meg a kellő motiváció.
A változást és a motivációt a sorozatrajongásomnak köszönhetem. Mindig néztem sorozatokat (Buffy forever ), de mindig csak szinkronosan. 2012 nyarán viszont valami újdonságra vágytam. Hosszas keresgélés után, a pozitív vélemények hatására az amerikai Once Upon a Time című sorozatot kezdtem el nézni felirattal, hiszen akkor még nem volt hozzá magyar szinkron.
Jó döntésnek bizonyult, teljesen a hatása alá kerültem, alig bírtam kivárni a 2. évad szeptember végi kezdését. Aztán jött a rész, de nem volt hozzá felirat, így nem értettem belőle túl sokat. Az viszont feltűnt, hogy az első évad részeinek feliratos (és többszöri) végignézése nem maradt következmények nélkül: akadtak olyan egész mondatok az új részben, amiket megértettem.
Ezután igyekeztem tudatosan figyelni, hogy mit hogyan fejeznek ki, ezzel is sokat fejlődtem. Sok dolgot megjegyeztem, főleg azokat, amik egy-egy nagyon jó jelenthez köthetőek.
Ekkor kezdett derengeni, hogy meg kellene tanulni végre angolul, és akkor nem kellene többet magyar feliratra várni.
Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+-t?
Amikor kezdtem ráeszmélni, hogy úgy tudom leghamarabb megérteni az új részt, ha megtanulok angolul, utánanéztem a neten, hogy ezt otthon, önállóan és kevés anyagi ráfordítással hogyan tudom megoldani. Így futottam bele a „Van olyan, hogy egyedül nyelvet tanulni?” című blogbejegyzésbe valamikor 2014 tavaszán.
Azóta rendszeres olvasója vagyok a blognak. Sőt, a motiváló bejegyzések rám igen nagy hatással vannak, ezeket gyakran újraolvasom.
Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?
Egyértelműen a sorozatnézés, mert ilyenkor gyakorlatilag pihenés közben tanulok. Számomra ez a legélvezetesebb, és csak úgy dől befelé az input.
Nagyon jók még Molly Stone kezdőknek szóló oktatóvideói, minimális angoltudással is érthető az anyag. A Duolingo-t imádtam, a totál kezdő angolomnak nagyon jó alapot adott szókincsben és nyelvtanban egyaránt, és hozzászoktatott, hogy minden nap foglalkozzak legalább egy kicsit a nyelvvel. Az Oxford Bookworms könnyített olvasmányai szintén nagyon jók, kikapcsolódásnak is tökéletesek.
És persze az Anki. A kapcsolatunk döcögősen indult, mert hibáztam az elején: igyekeztem megfogni a dolog könnyebbik végét, és kész paklikat töltöttem le. Ebben viszont az volt a rossz, hogy nem kötődtem a kártyákhoz, és így nyűglődés volt a gyakorlás.
Aztán töröltem a kész paklikat és úgy döntöttem, hogy a jövőben én fogom szerkeszteni magamnak a kártyákat, de kizárólag olyanokat teszek be, amikről el tudom képzelni, hogy valaha kiejtsem a számon. És bár a kártyák így nem szaporodtak gyilkos ütemben, de a dolog bevált.
Idővel kicsit bővítettem a repertoárt: már nem csak azokat teszem be, amiket mondanék, hanem az olyan mondatokat is a sorozatokból, amikhez valamilyen érzelmet tudok kötni, pl. „I know how to recognize a desperate soul”. Nem valószínű, hogy valaha ezt fogom mondani valakinek, de abban a jelenetben hatalmasat ütött ez a mondat.
Az Ankiba a szavakat leginkább az Oxford Bookworms-os könnyített olvasmányokból gyűjtöm. Ez nálam úgy működik, hogy olvasom és hallgatom egyszerre az olvasmányt, és az ismeretlen szavakat kiírom.
Utána a Tatoeba.org-on keresek hozzá példamondatokat, általában kettőt-hármat, de ha a szónak több jelentése is van, akkor minden jelentéssel próbálok legalább két mondatot gyűjteni. A mondatokat memorizálás után beteszem az Ankiba lyukas kártyákként.
Hangot minden esetben fűzök hozzá, ha volt a mondathoz a Tatoeba-n, akkor azt, ha nem, akkor az Anki Awesome TTS-sel „szerkesztek” egyet. A kártyákat leggyakrabban reggelente szoktam átpörgetni (20-30 perc a kártyák számától függően), újakat pedig hétvégén szerkesztek bele.
Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az, ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?
A rengeteg hanganyagnak köszönhetően a hallott szövegértés és ezáltal az angolról magyarra fordítás elég jól megy. Meg is lepődtem rajta, hogy ennyit számít, ha az ember sokat „hallgat”.
Ezenkívül nagyon belejöttem a tervezésbe. Az elején csak akkor tanultam, ha volt legalább 10 percem egyben otthon, ilyenkor gyorsan leültem és csináltam. Azóta megtanultam kihasználni a „holtidőket”: amikor vasalok, mosogatok vagy munkába megyek-jövök, szinte mindig hanganyagot hallgatok. Evés közben, vagy ha valahol várni kell (pl. orvos, hivatal) előkapom a Kindle-t. Igyekszem kihasználni a „haszontalan időt”.
Ezáltal a szintem most szintfelmérő tesztek alapján B1 és B2 határán mozog. Ez gyakorlatban a számomra úgy néz ki, hogy:
- a könnyített olvasmányokat élvezem
- a nem könnyített olvasmányok kb. 75%-át erőlködés nélkül megértem, a maradékot többnyire ki tudom következtetni
- a nem bonyolult angol dalszövegeket értem
- a hétköznapi témájú filmek, sorozatok kb. 75-80%-át értem
- írásban egész jól tudok kommunikálni, ki tudom fejezni, amit akarok (visszajelzések alapján kevés hibám van és azok sem durvák)
- a beszédkészségem a többihez képest gyengébb, keveset beszéltem eddig partnerrel, viszont annál többet magammal (éljen az autológia)
Milyen résszel szenvedtél a legjobban?
A nyelvtannal, azon belül leginkább az igeidőkkel. És a görcsösség elengedésével. A 2016-os újévi fogadalmam az volt, hogy naponta 90 percet angolozok, aminek mikrotanulásokból kell összejönnie, lévén nem nagyon van másfél órám egyben hétköznapokon.
Sokszor nem is volt baj, de megesett, hogy már éjfél elmúlt és nekem még mindig kellett 15-20 perc a napi adaghoz. Tanultam persze még annyit, hogy összejöjjön az idő, de ugyanakkor bosszantott is, hogy nem tudtam befejezni aznap.
Aztán rájöttem, hogy magamnak vagyok az „edzője”, én hozom a szabályokat, tehát az lett az új szabály, hogy a nap nem 0-24-ig tart, hanem felkeléstől lefekvésig. Már ettől jelentősen felszabadultabb lettem, hogy nem akartam mindent éjfélig befejezni.
A másik, amit el kellett fogadnom, hogy bizony vannak napok, amikor nem fér bele a 90 perc, és este már olyan fáradt vagyok, hogyha tanulnék is lefekvés előtt, annak sem lenne értelme. Ezért az lett az új terv, hogy törekszem továbbra is a napi 90 percre, de ha nem jön össze nem baj, viszont hónap végéig behozom a lemaradást. Tehát a „nagy cél”, hogy év végéig beletegyek minimum 500 órát a fejlődésembe nem változott, viszont az „útvonalon” módosítani kellett.
Hogyan lendültél túl rajta?
A nyelvtanban és az igeidők megértésében sokat segített Németh Katalin: Angol nyelvtan – Alap-, közép-, felsőfok című könyve és Dohár Pétertől a Kis angol nyelvtan is.
A görcsösséggel kapcsolatban pedig rájöttem, hogy nem az a lényeg, hogy mennyire tudom magam szigorú szabályok közé szorítani, hiszen nem attól lesz „megérdemelt” az eredmény, hogy vért izzadtam miatta, hanem az számít, hogy elérjem a célom, megértsem végre az angolt. Szóval, ha valamilyen problémába ütköztem, azt csináltam, amit a GPS: egyszerűen újraterveztem.
Mi motivál téged a nyelvtanulásban?
Az új részei a sorozatnak mindenképp. 🙂
Emlékszem, mikor először olvastam egy „rendes” angol cikket a neten, és közel az egészet értettem, majd’ elsírtam magam örömömben, hogy már eddig eljutottam. 2016 januárjában talán a 10%-át tudtam volna kibogarászni, hogy miről is lehet szó.
Vagy amikor a sok hanganyagnak köszönhetően már nem egy összefüggő halandzsaként tekintettem a podcast anyagokra, hanem kihallottam (és esetenként értettem) a különálló szavakat, tudtam hol kezdődik és hol fejeződik be a mondat.
Ezek a „hú, már ezt is értem, hú, már azt is” élmények nagyon ösztönzőleg hatnak. És bevallom, hogy elegem volt az önostorozásból, amiért „évek óta” tanulom az angolt, mégsem tartok sehol. Úgy döntöttem elég ebből, tenni fogok azért, hogy büszke lehessek magamra.
Ha csökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled?
Ha nagyon úgy érzem, hogy kezd tele lenni a hócipőm az egésszel, akkor egy-két napra lazábbra veszem a gyeplőt: csak sorozatot nézek/sorozattal tanulok, nem nyelvtanozok, nem tanulok új szavakat/kifejezéseket, semmi más, csak sorozat és újranézem illetve memorizálom a kedvenc részeim mondatait és kifejezéseit.
Így nincs bűntudatom sem, hogy hanyagolom a tanulást, ugyanakkor jólesik lazítani kicsit. A totális kiégést igyekszem elkerülni, tudom, hogy onnan sokkal nehezebb lenne „visszajönni”, éppen ezért meg sem kockáztatom.
Motivációnövelésre instant megoldást találtam: a kedvenc motivációs cikkeimet újraolvasom, és ettől máris tettre késznek érzem magam, felpörgök tőlük annyira, hogy azonnal nekiállok tanulni.
Ezért örök hála Neked, Bálint! 🙂
Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?
Tudni akartam, hogy képes vagyok-e rá, be tudom-e tartani az újévi fogadalmam. 2016. december 31-én 17 óra 5 perckor kiderült, hogy igen.
Hogy az egyik örök kedvencemet idézzem: „Ha az ember nagyon akarja, bármit elérhet a világon!” – Dr. Emmett L. Brown (Vissza a jövőbe I.)
Ahhoz pedig, hogy a célom elérjem, végigcsináljam amit elterveztem, a családom (férjem, szüleim, öcsém, nagyszüleim) támogatása nagy segítségemre volt. A maguk módján mindenki hozzájárult valahogyan ahhoz, hogy ne térjek le az útról, végig tudjam csinálni, mégpedig úgy és azokkal a módszerekkel/eszközökkel, ahogyan én azt szerettem volna. Ezért nagyon hálás vagyok nekik.
Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?
Még viszonylag az elején voltam a tanulásnak, amikor az egyik cseh kolléganő írt nekem angolul e-mailt, segítséget kért valamiben. Tudtam segíteni, de elnézést kértem a sok hibám miatt, írtam neki, hogy még csak most tanulom a nyelvet, nézze el a nekem. Visszaírt, hogy semmi gond, mert ő is csak most tanulja, és remélte, hogy meg fogom érteni a kezdetleges angolját. Tulajdonképpen ez két kezdő nyelvtanuló sikersztorija, mert a problémát megoldottuk.
A másik, amikor letöltöttem az AnonymusChat nevű appot, és így próbáltam gyakorolni a kommunikációt. Volt néhány jó beszélgetőpartnerem is, de a többség sajnos arra volt kihegyezve, hogy nőből vagyok, és mutassam meg azt, ami csak nekünk lányoknak van. Utána már úgy jelentkeztem be, mint ötvenes férfi, de ez sem volt jobb, így mindenki a feleségemét akarta látni.
A kommunikációt azóta inkább máshogy gyakorlom. 🙂
Két csoport tagjai segítettek a legtöbbet: az egyik a Lang-8.com felhasználói, akik javították a fogalmazásaimat és esetenként jó tanácsokkal is elláttak. A másik a kedvenc sorozataim fórumának oszlopos tagjai, akikkel el tudtunk diskurálni például arról, hogy az aktuális rész miért volt jó vagy éppen kevésbé jó, hogy lehetett volna jobb.
Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?
- Ne vedd a kezedbe a nyelvtankönyvet, ha totál kezdő vagy! Tapasztalataim szerint az akkor még olyan, mint valami mumus. Olvastam a szabályokat, szerettem volna gyakorolni is, de a szókincsem minimális volt, így túl sok épkézláb mondatot nem tudtam összehozni, tehát maradt az, hogy csak csúnyán néztem a könyvre. Viszont amikor már kezdtem határozottan élvezni a könnyített olvasmányokat, akkor érkezett el az a pont, hogy nemcsak gyakorolni tudtam a nyelvtant, hanem fel is ismertem a szövegben a vonatkozó szabályokat. Lényegesen egyszerűbb volt így.
- Keresd meg azokat a módszereket, melyek élvezetessé teszik számodra a tanulást, és kerüld azokat, amik miatt unalmasnak érzed! Én szeretek olvasni, feladatokat megoldani, kisebb fogalmazásokat írni, különböző hanganyagokat hallgatni, de ha a BBC-t öt percnél tovább kellene néznem, inkább eret vágnék.
- Ne görcsölj rá! A görcsösség akadályoz, főleg akkor, ha magasra lett téve a mérce.
- Ismerd el az apró sikereket is! Ez nagyon jól fenn tudja tartani a motivációt és mivel nem csettintésre működik a dolog, hanem apró lépések sorozata az elért eredmény, azokat a kis lépéseket is meg kell becsülni.
