Akik követik a blogot, azok tudják, hogy már csak két hét van vissza a három hónapos orosz projektből. A nyár elején egész konkrét célokat tűztem ki (50 óra szöveghallgatás, 20 óra beszéd, 3000 Anki kártya létrehozása, 200 órát összesen az oroszba fektetni), amelyet egy online táblázatban vezetek.
Ha vetünk egy pillantást a táblázatra látszik, hogy a hallgatás rész megvan, a gyakorlás résszel ma-holnap megleszek, az Anki kártyákban van némi lemaradás, valamint majdnem 60 óra hiányzik még a kitűzött 200 óra össztanuláshoz. A mai cikkben arról szeretnék értekezni, hogy hogyan lehet előnyt kovácsolni a zord, önmagunk megerőszakolására létrehozott célokból.
[Szolgálati felhívás: a HVG blogverseny Ego kategóriájában meglehetősen jól áll az Öt év – öt nyelv, légy oly’ jó, és egy szavazattal segíts közelebb a 3. helyhez, amely elérésére simán van még esély, így több emberhez juthat el a blog üzenete, miszerint a nyelvtanulásnak nem muszáj szenvedésnek lennie! Katt ide a szavazáshoz és persze köszi szépen!]
A felelősség lerázása
A trükk annyi, hogy le kell venni a felelősséget saját magadról. Ez elsőre furcsán hangozhat, de nézzük is meg, hogy miről van szó!
Ha nem rajtad múlik a dolog, akkor visszalépni sem tudsz. Mivel én a nyár elején bejelentettem, hogy az oroszba szeretnék 200 órát beletenni, amit több mint 10.000-en olvastak, ezért innentől kezdve hátsót csinálnék a számból, ha nem sikerülne elérni. A felelősség tehát nem az enyém, meg kell csinálni.
Éppen ezért elsőre némileg ijesztően hathat, hogy még 60 órát kell beletennem a következő két hétben, azonban ez lépett elő elsődleges céllá a következő két hétre. Minden más csak ezután jöhet: buli, szórakozás, pihenés, alvás, minden.
Bizonyos részekkel már megvagyok, ahogy a legutóbbi cikkben olvashattátok, pár héttel ezelőtt elértem a katyvasz pontot, amikor az ember feje annyira tele van az új nyelv különböző szabályaival, problémáival, szavaival, hogy igazából azt sem tudja hova kapjon.
Szerencsére ez a pont nem tartott túl sokáig, sikerült rendszerbe foglalnom a megszerzett tudást és egy kicsit módosítva az útvonalon, újra megindulni a haladással. Pont mikor vége lesz a villámprojektnek, jönnék bele a dologba, és kívánom, hogy bárcsak tovább tudnám folytatni…
Tehát ha biztos akarsz lenni a dolgodban, akkor tedd fel a kérdést: „hogyan tudnám lepasszolni a felelősséget”? Ez lehet egy nyelvtanfolyamra való beiratkozás, lehet egy fogadás egy baráttal, bármi. Légy felelőtlen! 🙂
A korlátok jók!
A saját esetemben egyszerűen tehát nincs olyan, hogy nem lesz meg a 200 óra. Ha kell, kevesebbet alszom, bringázás, edzés, mosogatás közben, de még álmomban is tanulok, de meg kell lennie (ezért is van ilyen kevés időm írni a blogra, mert minden szabaidőm a tanulásba megy).
Már csak a saját lelkiismeretem miatt is. Nem érdekes, hogy meddig jutok a nyelvvel, a lényeg, hogy a kitűzött célt hajtóerőként használva haladok a cél felé.
- Szívás, mert nem éppen a legjobb reggel hat előtt kelni, hogy a nagy időeltérés miatt egy órát tudjak gyakorolni az orosztanárommal.
- Szívás, hogy mikor a városban száguldozom a bringámon, még akkor is podcastokat hallgatok, ahelyett, hogy a forgalomra figyelnék.
- Szívás, hogy a nyár ellenére eddig egyetlen egy darab könyvet tudtam elolvasni.
- Szívás, hogy még a barátom esküvőjén is az Ankit nyomkodom, hogy minél többet át tudjak ismételni a megtanultakból.
- Szívás, hogy az idei Ironmanre készülésnél is, még edzés közben is az orosz hanganyagokat hallgattam, ahelyett, hogy a tájban gyönyörködtem volna.
De ezek a korlátok csak még elszántabbá teszik az embert, még keményebben akarja elérni a célt, még nagyobb erővel fog nekiesni a dolognak, mert ha már ennyi energiát belefektetett, akkor nem lehet veszni hagyni a dolgot.
Kétségtelenül rettentő érdekes két hétnek nézek elébe, azonban vígasztal, hogy nem vagyok egyedül a dologgal, mások is tanulnak velem. Ez az egész azonban még jobban megtanít valamire: beosztani az időmet.
Eddig is egészen jól tudtam menedzselni, ám ahogy már a projekt elején is írtam, a nyári három hónapnál előre tudtam, hogy marha nehéz lesz beosztanom.
Az elmaradást pedig most kell behoznom, azonban semmi gond. Az Öt év – öt nyelv egyik legnépszerűbb cikk a Pomodoro időmenedzsment technikáról szólt, így ha van ilyesmire igény, akkor írok még többet arról, hogy hogyan lehet időt teremteni a nyelvtanulásra.
Most pedig irány a tanulás, de előtte még szavazz egyet az Öt év öt nyelvre a HVG blogversenyén, hálám a sírig, sőt, még azon is túl üldöz majd!
