Egy év alatt spanyolul

Egy év alatt meg lehet tanulni spanyolul. Sőt, még kevesebb idő alatt is. Persze itt definiálni kellene, hogy mit jelent az, hogy „megtanulni” – milyen szint, milyen folyékonyság, stb. Mivel magam heves ellenzője vagyok a nyelvvizsgáknak, ezért saját magamnak állítottam fel csak célokat – folyékony kommunikációs szint, mindennapi szituációkban.

Ez megértés szinten nekem azt jelenti, hogy megértem a kedvenc filmsorozataim 80%-át, kommunikáció szinten pedig, hogy bármit el tudok mondani, még ha körbeírva is, relatíve kis hibákkal. Hozzátartozik a dologhoz, hogy az egészet én két részre bontottam.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második részbe éppen hogy csak belekóstoltam, de úgy becsülöm, hogy fél-egy év alatt elérhetem a kitűzött célt. (Akik követik a blogot tudják, hogy „szükségből” elkezdtem a kínait tanulni, mert a nyáron Tajvanra megyek – így jelenleg a figyelmem megoszlik a spanyol és a kínai között, ami nem a legjobb, sőt egyáltalán. Na, de sebaj.)

Elég ebből, lássuk a részleteket. Tehát a spanyol projekt 2009. január 25-én kezdődött, és decemberig tartott intenzíven (ott jött egy pár hónapos szünet, ám meglepő módon alig felejtettem valamit. Egy újabb érv az input módszer mellett)

Mivel az autodidakta nyelvtanulásban semmiféle tapasztalattal nem rendelkeztem, ezért először kipróbáltam mindent, amiről csak hallottam. A Pimlseur japánnal már évekkel ezelőtt kísérleteztem és tetszett, így gondoltam neki is futok a spanyol verziónak. Nem is csalódtam benne, becsülettel végigcsináltam mind a 90 leckét.

Közben kitartóan keresgettem és olvasgattam a nyelvtanulásról (megkerestem a sikeres nyelvtanulók blogjait és szépen elkezdtem őket követni), február végén pedig ráleltem a Notes In Spanish oldalra – remek podcastok Madridból (melyet egy angol-spanyol házaspár készít – hátránya, hogy az angol úriember kiejtése, hmm, némileg zavaróvá vált egy idő után). A több mint 100 podcast (három szinten) ingyenesen letölthető, az átiratokért fizetni kell.

Én a magam részéről megvettem a legnagyobb pakkot, nagyjából 25 ezer forintot fizettem érte. Igazán nem kezdtem el hallgatni túl intenzíven, mert abban a hitben éltem, hogy ha a létező összes spanyol kurzust végigcsinálom, akkor majd perfekt leszek, hipp-hopp. Kezdők hibája. Sebaj.

Szóval próbálkoztam még a különböző varázslatos dolgokkal (Learn Spanish in a Week, hahahaha – remek vicc; Learn Spanish Like Crazy – a kezdeti lelkesedés lehanyatlott, mikor rájöttem, hogy ez lényegében egy nyelvtani táblázat igeragozásokkal, csak éppen audio formátumban), de igazából sokat nem értek. Aztán jött a Rosetta Stone, amiről azóta sem bírtam írni, mert attól tartok, hogy nem tűrné a nyomdafestéket.

Az, hogy valami felháborítóan drága és legalább annyira haszontalan, teljesen egyértelmű (Az itt található cikk és videó megtekintése kötelező. Egyszerűen zseniális). De az a marketing, amit – el kell ismernem – nagyon profin generálnak köré, mindenkivel elhiteti, hogy ez a nyelvtanulás kulcsa. Nem is mennék bele, mert nem éri meg. Lényeg, hogy végigszenvedtem a harmadik szintig, de ott feladtam. Egyszerűen röhej, hogy milyen szavakat próbál meg tanítani, valamint az hinni, hogy ha négy képből ki tudjuk választani a helyes választ, akkor az stabil és használható nyelvtudást ad – nos, naivitás.

Végigszenvedtem még a Villám Spanyolt is, bár ne tettem volna! Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de a relaxációsnak szánt aláfestő zenétől konkrétan a falat kapartam – ekkor még nem tudtam, hogy ha valamit nem élvezek, és nem szórakoztat, akkor Ott. Kell. Hagyni. Pont. Gondoltam kitartó leszek és végigcsinálom. A haszontalan szavak tömkelege itt is csak úgy zúdul ránk. Komoly nyelvtanulók sürgősen elfelejtik. Már leírtam párszor és le fogom még többször – nincsenek csoda módszerek és nincsenek két hét alatt megtanulok egy nyelvet kurzusok.

A Pimsleur melletti másik használható dolognak Michel Thomas spanyol kurzusát tartom – nos, azt mondom, hogy azt a húsz órát megérte belefeccölni. Az öreg jól összefoglalja nekünk a lényeget, amire már szépen rá lehet építeni.

Június felé elkezdtem kacsingatni a különböző oldalak felé. Először a Busuu fogott meg, mert eléggé spanyol központú, de igazából ez is csak egy Rosetta Stone klón. Nem látom (és tapasztalatból tudom, hogy nem is működik) hogy a bugyuta feleletválasztós játékokból hogyan lehetne stabil _és_ használható nyelvtudást szerezni. Ugyanakkor, amiért szeretem a busuu-t, mert sok anyanyelvű ismerőst és barátot szereztem, akik szívesen segítettek a gyakorlásban (hozzá kell tenni – ebben a fázisban ezt még nem vittem túlzásba).

Próbáltam még a Livemochát is, ami talán a világ legnagyobb ilyen weboldala, sokan is használják – én megint csak arra használtam, hogy ismerősöket gyűjtsek. Ekkor már sejtettem, hogy az input módszer lesz az, amivel a legjobban lehet haladni.

A módszer lényegéről már többször megemlékeztünk, akit érdekel, olvasson vissza. Szóval a nyár közepén elkezdtem masszívan nyelvi inputra szert tenni. A Notes In Spanish ebben kulcsszerepet játszott – azt hittem, hogy nem, vagy csak nagyon lassan fogok haladni. Féltem, hogy csak 30 kezdő lecke van, és utána nem fogom érteni a középhaladókat. De nem. Remekül fel van építve az egész és mindenféle probléma nélkül haladtam a leckékkel. Természetesen nem csak hallgattam, hanem rendesen fel is dolgoztam őket, de ez megint csak eg
y másik poszt témája.

Ekkoriban olvastam a Kreatív Spanyol módszerről, ami némileg egybevágott az input hipotézissel, így gondoltam adok neki egy esélyt. Az érdeklődők itt olvashatnak róla.

Szeptember végén befejeztem a Notes In Spanish leckéteket, ám a végén már kicsit elment a kedvem tőlük, főleg Ben akkorra már nagyon idegesítővé váló akcentusa miatt.

Innentől kezdve viszont teljesen az anyanyelvi anyagokra fókuszáltam – miután bizonyságot nyertem, hogy az input módszer működik, teljesen egyértelmű volt, hogy ebbe az irányba kell elmozdulni. Beszereztem annyi, engem érdeklő, spanyol anyanyelvi anyagot, amennyit csak tudtam, és szépen nekiálltam őket használni. Nem tanulni. Használni.

Mire gondolok itt? Harry Potter könyvek (nem röhögni!), különböző podcastok, spanyol rádiók, tévésorozatok, filmek. Ekkor jöttem rá (persze csak másoktól olvastam), hogy a sikeres nyelvtanulás (nem is szeretem ezt a szót, kellene valami frappánsabb – csak a nyelvelsajátítás hülyén hangzik :D) kulcsa az, hogy jól szórakozzak, hogy élvezzem azt, amit csinálok. Khatzumoto és Steve Kaufmann is megmondta.

Apropó Kaufmann – ő maga 11 nyelven beszél, tehát valamit sejt az öreg. Csinált egy weboldalt az elkötelezett nyelvtanulóknak – direkt nem említettem a fenti részben ezt. A neve az, hogy LingQ, és teljes mértékben az input módszerre épít. Ez az egyetlen oldal, amit használok (használtam aktívan, pillanatnyilag nem), bár fejlesztői énemnek kissé idegen a kezelése. De ez megint egy másik poszt témája. Ha valaki regisztrálna, akkor jelöljön be ismerősnek itt.

És elérkeztünk a decemberhez, ahol magánéleti átszervezések miatt a nyelvtanulás megfeneklett, de amint a kedves érdeklődők láthatják, nem végleg, ezerrel robogunk tovább. 😀

Tehát 10 hónap után ott tartottam, hogy a tévésorozatok mondjuk 60%-át megértettem minden gond nélkül és ki tudtam fejezni magam spanyolul, nem gyorsan, nem tökéletesen, de azt hiszem nincs miért szégyenkeznem. És még korántsem ért véget a móka. Sőt, az igazán érdekes része csak most jön. Távlati terv, hogy Spanyolországban is eltöltök egy pár hónapot, hogy maximumra tekerhessem a valódi nyelvtudásomat. De addig is használom a már eddig bevált módszereket és lassan rákapcsolok a kettes fázisra, vagyis az outputra.

Sok mindenről lehetne még írni, tippek, technikák, tapasztalatok, amire itt most nincs hely. Legközelebb arról értekezünk, hogyan lehet az egy évet lefelezni. Kérjük, maradjanak vonalban. 😉

UI: Minden kurzustól kaptam valamit, és mindegyikkel valamivel több spanyol birtokosa lettem. Pusztán annyit akartam kifejteni a cikkben, hogy a befektetett idő nem áll arányban az eredményekkel, ezért véleményem szerint nem érdemes foglalkozni velük.

UI2: Az itt leírtak pusztán saját tapasztalat és saját vélemény. Mindenkinek megvan a joga, hogy más véleménnyel legyen. Nem állítom, hogy ez az egyetemes és végső jó, csak azt, hogy nekem mi jött be és mi nem. Kérjük mellőzzük a negatívkodó kommenteket. Köszönjük. (Természetesen építő kritika bármikor jöhet!)

UI3: Ez a 10 hónapba már nem tartozik bele, de a jelenlegi kedvenc spanyol forrásom (az anyanyelvi anyagokat leszámítva) egyértelműen a SpanishPod.com. Ajánlott.