Fél év alatt spanyolul

A múltkor ott hagytuk abba (vajon minden elkövetkező cikket így fogok kezdeni?), hogy hogyan lehet spanyolból egy év alatt elérni egy egészséges szintet – jelenlegi posztunkban pedig arról értekezünk, hogy hogyan is lehetne ugyanezt megtenni fél év alatt. Lássuk.

Megjegyzés: a cikk hipotetikus, mely saját tapasztalatból táplálkozik.

A tények

Ha keményen analitikus úton közelítjük meg a dolgot, akkor a következőkre van szükségünk:

  •  Nagyjából 500 befektetett óra
  •  Egy számítógép
  •  SRS program, audioszerkesztő program, videolejátszó
  •  Egy mp3 lejátszó legalább 4 giga memóriával
  •  Könyvek, referenciák, jegyzetek
  • Ja, majd elfelejtettem: hajlandóság.

Ha ez megvan, készen is állunk. Menjünk neki a feladatnak.

Felkészülés

Először is érdemes egy kicsit tájékozódni a nyelvről, annak felépítéséről, az anyanyelvűekről, az adott kultúráról. Ennek fényében már fel is csaphatjuk a wikipédiát a vonatkozó cikkeknél, valamint vegyük meg a lehető legkisebb nyelvtani összefoglaló könyvet. Azért a legkisebbet, mert a nagyban csak szét van nyújtva a lényeg és elveszik a sorok között.

A magam részéről a spanyol kisokossal nyitottam (elég silány minőség, de jobb, mint a semmi, valamint párhuzamot von a magyar és a spanyol között, ami hasznos lehet), de nemrég találtam rá a Lonely Planet könyveire. Egyszerűen annyira zseniálisak, hogy ezek után mással nem is próbálkozom. Lonely Planet amúgy utazás ügyben is a legjobb. Csak úgy mondom.

Olvasd át a könyvet egyszer, de ne törd magad, hogy megjegyezd a szabályokat, felesleges. Csak arra jó, hogy tudd, hogy mire számíts. Tanulmányaink során majd fokozatosan visszanézünk a kis könyvbe és felfedezzük, hogy hoppá, ezzel pont most találkoztam, dehát én ezt tudom! Egyfajta megerősítésként használjuk csak – és nem innen nyaljuk be, hogy abból építsük fel a nyelvet. Nem kell újra feltalálni – hogy stílszerűek legyünk – a spanyolviaszt.

Nyelvi alapozás

Ahogy azt egy előző cikkben már megtárgyaltuk, érdemes beszerezni egy alapozó kurzust, ami megadja a kezdő párszáz szavas szókincset, amivel, már ha nehezen is, meg botladozva, de elindulhatunk meghódítani a nyelvet. Személy szerint én a Pimsleur-t és Michel Thomas-t ajánlom (a kettő egyszerre a legjobb) – de megint csak magam tudom ismételni: jók ezek a kurzusok, csak ne várjuk, hogy az elvégzésük után bármiféle használható nyelvtudásunk is lesz.

Egyszerűen arra kellenek, hogy szilárd alapokat kapjunk, amire már rá lehet építeni. A Pimsleur 90 (+10) leckéből áll (45 óra), Michel Thomas kurzusa nagyjából 20 órát tesz ki. Ezt egy hónap alatt kényelmesen le lehet pörgetni. Igaz, hogy a Pimsleurre azt mondják, hogy csak naponta egy leckét hallgassunk meg belőle, de én semmiféle negatív hatást nem találtam a gyakoribb tanulásban.  Különben is, nem érünk rá.  A tanulás nagyjából napi másfél-két óránkat fogja kitenni – ha emellett még van idő TV-t nézni (szigorúan spanyolul), zenét hallgatni, valami egyszerűbb szöveget olvasni, akkor ragadd meg az alkalmat. Ne törődj vele, hogy a legtöbbjét nem érted, annak örülj, amit értesz! És persze veregesd magad vállon. Önálló nyelvtanulóként ez fontos.

Számokban: az első hónapban 65 óra befektetés napi két órát jelent. Többet lehet, kevesebbet nem.

Belecsapunk a lecsóba

Harmadik lépésben tovább szilárdítjuk a tudásunkat – megfelelő kontextusba helyezett kiváló internetes anyagokkal. Az eddigi tapasztalataim alapján messze a SpanishPod oldala a legjobb (esetleg a LingQ). Nem idióta „töltsd ki a hiányzó mezőket” játékokkal próbál meg nyelvtudást árulni, hanem profi gárda által készített, az input elvre alapuló podcastokat csinálnak – és ami számomra nagyon fontos, ők maguk is nyelvtanulók. Tehát nem csak a levegőbe beszélnek (Pl. Jenny, a ChinesePod háziasszonya is a SpanishPoddal tanult meg spanyolul). Ne legyünk restek az alapoktól elkezdeni a tanulást – hallgass meg minden podcastot egyszer, majd ha végigértél mind a 118 leckén egy szinten, akkor menj vissza és dolgozd fel őket rendesen (érdekes/hasznos mondatok ANKI-ba való behajigálása), valamint töltsd le csak magukat a párbeszédeket is, és told rá az mp3 lejátszódra – ez egész nap mehet a füledben. Mivel a párbeszédek rövidek és érdekesek, jól meg fognak ragadni. A saját tapasztalatom az, hogy jobb egy kis rövid dialógust többször meghallgatni, és utána továbbmenni a következőre (a legtöbb mp3 lejátszón van olyan funkció, amivel egy számot játszhatunk a végtelenségig).

Számokban: napi 5 leckét meghallgatva a kezdő szint feldolgozása egy gyenge hónapot vesz igénybe, napi egy-másfél óra ráfordításával. Az elementary és intermediate leckék (139+113) hasonló tempóban további két hónapot vesz igénybe. Szintén érvényes, hogy naponta legalább 2 órát kell beletolnunk. A jó hír az, hogy mivel főleg audio alapú a tanulás, ezért bárhol lehet végezni. BKV-n, takarítás közben, bringázáskor, mindenhol. Időmenedzsment posztunk már készülőfélben van.

Természetesen itt is érvényes, hogy ezt a „mechanikus” tanulást élvezetes és nekünk tetsző dolgokkal kell kiegészíteni. Szerezz be minden számodra kedves filmet/sorozatot spanyolul és esténként azokat nézd lefekvés előtt. Vedd meg a kedvenc könyveidet spanyolul (egyszerűsített kiadás javallott), valamint kutasd fel a számodra kedves spanyol zenéket. Ne feledd, spanyol vagy. Spanyolul élsz.

Ezen a szinten már elkezdhetünk kifelé kacsingatni, hogy hogyan tudnánk gyakorolni a már megszerzett tudást (ugye senki nem élt
abban a tévhitben, amit a legtöbb nyelviskola „beszédorientált tanulásként” hirdet – hogy már az első napoktól fogva megpróbálunk szánalmas nyökögéssel megszólalni, és akkor az majd nekünk jó lesz?) – gyűjtsünk be pár anyanyelvű ismerőst (szintén készülőfélben lévő poszt) és készítsük fel őket, hogy nemsokára lerohanjuk őket dagadó spanyol tudásunkkal.

Úton a folyékonyság felé

Számításunk szerint van még két teljes hónapunk, hogy teljes mértékben középfokra tornásszuk tudásunkat. Gyerekjáték. Egyéni ízlés szerint lehet továbbmenni a SpanishPoddal (azért is jó, mert rengeteg kulturális betekintést ad  – ami rettentően fontos a nyelvtanulásnál), ám itt már lélekben készüljünk fel, hogy csak és kizárólag spanyol dolgokat hallgatunk/nézünk/olvasunk.

Hírek reggel? Spanyol híroldal. Lazítás este? Spanyol film. Ebédszünet a munkahelyen? Spanyol könyv/újság. Ebben a szakaszban felejtsük el (na jó, már a legelején is) hogy nyelvet tanulunk. Nem. Spanyolok vagyunk. Spanyollá kell válni előbb, hogy megtanulhassuk normálisan a nyelvet. Anomáliának hangzik, de így van (nem én állítom, hanem Khatzumoto, aki azért már letett egy-két dolgot az asztalra).

Az utolsó két hónapban rámehetünk az outputra (persze természetesen az input bevitelét sosem hagyjuk abba) – a nyelcsere-partnerekkel hetente többszörös beszélgetés, fogalmazások írása, fordítás ésatöbbi. Kedvenc módszerem, hogy mikor egyedül vagyok és nincs kivel gyakorolnom, előkapom a Lonely Planet spanyol mondatgyűjteményét és végigolvasok egy oldalt, majd elképzelem az ott használt helyzeteket és hogy én mit mondanék, és hogyan. Ha valamit nem tudok, akkor azt leírom és kikérdezem a következő anyanyelvűtől.

Számokban: napi 10-15 perc beszélgetés egy partnerrel, fél óra fordítás, fél óra beszélgetés magunkkal, valamint persze a szokásos input bevitele (legalább egy óra) összesen bő két órát tesz ki naponta. Természetesen ez csak az aktív időt mutatja – mikor nem figyelünk oda, akkor is kell valami spanyol menjen a háttérben (Khatzumoto még álmában is japán szövegeket hallgatott.).

Lezárás

Egyértelműnek hangzik, de azért emeljük ki itt is: minél több időt fektetünk be, annál hamarabb jön vissza fáradozásunk eredménye. Ha pedig jól csináljuk, nem is fáradozás. Nincsenek csodakurzusok. Befektetett idő és energia van. Ötszáz órát nem lehetetlen beletenni a nyelvbe fél év alatt (nekem egy év alatt sikerült, de lehet rajta javítani bőven) – egy stabil és magabiztos haladó szinthez nagyjából 1000-1200 órára van szükségünk. Ha a megfelelő módszerekkel töltjük ki ezt az 1000 órát, egy csodálatos és gyönyörű nyelvet mondhatunk magunkénak. Hát nem éri meg?

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak

Olvasói sikersztori – Topa Judit

Judit klasszikus megszólalási parával küzdött és örök újrakezdőként vergődött az angoltanulás útvesztőjében. De nem adta fel, és akármennyire is félelmetes