A három hónapos némettanulási projekt április 7-én véget ért, a lezárásra pedig Berlinben került sor, ahol is rögzítettünk egy negyed órás videót – természetesen németül. Egy röpke hét alatt sikerült elkészíteni a feliratot a videóhoz (kb. annyira vonzó feladat, mint egy érzéstelenítés nélküli gyökérkezelés), azonban mielőtt belevágnánk a dologba, nézzük meg, hogy honnan is indult ez az egész.
A német projekt
Noha két évvel ezelőtt már tettem egy hevenyészett kísérletet a nyelv bástyáinak bevételére (szintén 3 hónapot szántam rá), az akkor összeszedett tudás egészen pontosan 5 szóra redukálódott – így mikor 2013. január 7-én, mikor újra nekigyürkőztem a nyelvnek (egy kicsit több motivációval), gyakorlatilag kijelenthettem, hogy a tudásom megegyezett egy pandamackó német verbális képességeivel. Kételkedők kedvéért gyorsan be is vágom ide a 2013. január 7-én készített videót, az akkori német képességeimet demonstrálandó:
Nem sok, mondhatnók. De innen szép nyerni.
Második felvonás
Tehát januártól áprilisig megint nekifutottam a németnek, ezúttal kicsit rendszerezettebben, pontos tematikát követve, sokat tanulva és sokat gyakorolva. Aki olvasta az elmúlt három hónapban a blogot, az azt is láthatta, hogy hetente volt legalább egy írás a témában.
Mivel a három hónap nagyon kevés idő, ezért egyrészt nagyon jó időmenedzsment kell hozzá (azt hiszem, ebben egészen jó vagyok), másrészt tudni kell pontosan, hogy az embernek mire van szüksége (vagy éppen mire nem).
Aztán persze az is nyilvánvaló, hogy egy nyelvet egyedül nem lehet gyakorolni – már pedig a verbális képességek megszerzésének alapfeltétele, hogy ne mondjam, Szent Grálja a folyamatos gyakorlás. A 90 napból 60 napon keresztül (az első 30 nap után) ez meg is volt (ja, nem, egy nap kimaradt, személyes okok miatt).
Számomra még nagyon fontos volt, hogy tudni kell rugalmasnak maradni – különben nagyon könnyen elúszhatnak a dolgok. Aztán persze belefért némi mókázás is még a három hónapba, amit többen rossz néven vételeztek, de ez az április elseje már csak ilyen.
Végül volt egy kis beszámoló a berlini élményekről is, most pedig jön a vizsgamunka.
Az anyag
Az ötnapos berlini út utolsó napján, kutyafuttában felvett videó minősége némi kívánnivalót hagy maga után (tényleg illene már beszerezni egy normális kamerát. Tudom is: gyűjtést rendezek az olvasók között – aki úgy érzi, hogy az Öt év – öt nyelv rendkívüli mértékben megváltoztatta az életét, nyugodtan ajánljon fel méretesebb pénzösszegeket, söröket, illetve belsőszerveket. Cím a szerkesztőségben.), és a valóságot csak részben adja vissza (szokni kell még ezt a kamera dolgot – bár az tény, hogy már nagyságrendekkel jobb, mint pár évvel ezelőtt – a szerk. szerény megjegyzése), de hát ez ilyen.
Nem is magyarázkodom, alapvetően nyugodt a lelkiismeretem, mert böcsülettel végigtoltam a három hónapot és kihoztam belőle, amit tudtam.
A videóban minden eredeti, nincs szerkesztés (csak a szerkesztőség kedvenc Zolikája javított a minőségen és csapta hozzá az intrót), semmi nem volt előre megbeszélve és akkor estem éppen haza az egész napos városnéző túráról. Vágatlan, mondhatni rendezői verzió. Erre tessék:
(A képernyő alján lévő kis négyzet ikonnal lehet kiválasztani a magyar feliratot hozzá.)
A margóra
Tudom, hogy nem helyes, tudom, hogy a szórend többször rossz, mint kellene, de ezek igazából ezen a szinten nem akadályoznak meg abban, hogy kinyissam a szám és ország-világ előtt savazzam magam vele – ezzel csak azt szerettem volna erősíteni, hogy aki beszélni szeretne egy új nyelvet, annak – teljesen paradox módon – beszélnie kell.
A nyelvtanulás nem egyenlő a nyelvgyakorlással. A nyelv egy eszköz, ami hidat ver két ember közé – amit Berlinben többször is pozitívan megtapasztalhattam. Csomószor volt alkalmam még a németek mellett nem anyanyelvűekkel (főleg olaszokkal) beszélni, németül.
Ők sem tudtak tökéletesen beszélni, hiába éltek már ott évek óta, ugyanakkor valami rettentően szívmelengető dolog volt azt érezni, hogy az ember képes kapcsolatba lépni egy másik lénnyel, pusztán azért, mert egy kicsit felemelte a seggét és rászánt némi időt egy új nyelv megtanulására.
Mert van, ahol nem elég az angol – az egyik olasz cukrászsrác például folyékonyan beszélt spanyolul és portugálul (sőt, az olasza is egészen jó volt), de angolul nem tudott – tehát én hiába beszélek anyanyelvi szinten angolul, megsüthettem volna.
De németül egészen jól eltársalogtunk és nem túlzok, ha azt mondom, hogy a világ legeslegdurvább fagyiját és forró csokiját köszönhetem ennek. Hiába, a hasamon keresztül gondolkodom, de már megérte. A német sörökről meg ugye nem is beszélve.
[Ja, igen. Még egy dolog, aki esetleg nem ismerné a videóban a Kennedy bakit, az itt olvashat róla bővebben.]
Lezárás
Hölgyeim és uraim, ennyi volt hát a német egyelőre – van még tovább, lesz még tovább. Hogy mikor, hogyan, merre, miért, azt fedje egyelőre sűrű homály (ha már végre kisütött a nap). Annyit azonban elárulhatok, hogy az ötödik nyelv kezdetének időpontja május vége lesz, tehát már csak egy bő hónapot kell álmatlanul fetrengeni, hogy vajh’ mi lesz az.
Addig is egy kis levegőre van szükségem, mert ez a három hónap intenzív tanulás/gyakorlás bizony azért rendesen megtornáztatta a szürkeállományom, így egy kis szünetért kiállt.
Míg ő pihen, addig én erősen mesterkedem az online tréningben, amivel szeretnék azoknak segíteni, akik kicsit közelebbről szeretnének megismerkedni azokkal a módszerekkel és trükkökkel, ahogy én tanulok, de a blogra terjedelmi és formai követelmények miatt nem fér ki.
Közérdekű közlemény: ha valamire kíváncsi vagy és szeretnéd, hogy biztos benne legyen az anyagban, akkor lent a kommentekben írd meg, esetleg dobj róla egy emailt a balint kukac otevotnyelv pont com címre.
Úgyhogy a következő hetekben ezzel fogok mókolni, de természetesen az írások nem maradnak el továbbra sem, sőt a német utóhatása még némileg érezhető lesz, illetve lesz pár érdekesebb, más témájú dolog is.
Végezetül még egy ars poetica ide a végére: ezentúl is személyes missziómnak érzem, hogy továbbra is mindenféle próbálkozásokkal rémisztgessem a t. nagyérdeműt annak érdekében, hogy nyissa k mindenki a száját és hogy hibázni bizony: ér. Gyakorlásra fel, ha pedig véleményed, javaslatod, megosztanivalód van, azt lent a kommentekben teheted meg!
