Miért nem merek megszólalni angolul? – Kinga sikertörténete a megszólalási para legyőzésével

Noha továbbra is tanulok nyelveket, mostanában inkább mások nyelvtanulására koncentrálok (ennek az egyik rész a Szólalj meg! online kurzusom). Borzasztó örömmel tölt el, ha látom, hogy az én önálló nyelvtanulási tapasztalatom segít másnak.

Kinga egy ilyen ember – hiába élt már két éve Angliában és tanulta szorgalmasan a nyelvet a négy fal között, nem tudta használni a nyelvet.

Frusztrált volt és görcsbe rándult a gyomra, mikor meg kellett szólalnia. Úgy döntött, hogy ebből elég volt – és arra is rájött, hogy nem a még több tanulásban lesz a megoldás.

Valami más módszer kellett.

Hihetetlen szorgalma és hozzállása miatt hetek alatt ledöntötte az akadályt és ha nem is anyanyelvű szinten, de már bátran használja a meglévő angoltudását. És persze napról napra egyre gyarapítja. Igazi sikersztori, nagyon örülök, hogy a részese lehettem.

Íme, hogy csinálta.

Angliában élek, de egy egy szót sem tudok angolul!

A történetem ott kezdődik, hogy Angliába költöztem és két hónapig, heti öt napot jártam nyelviskolába, hogy egyáltalán elkezdjem a tanulást valahol.

Aztán pedig miután jól begyakaroltam a kérdéseket, és az azokra adható válaszokat, elmentem állásinterjúra. Egy elegáns étteremben kellett az érkező vendégeket az asztalukhoz kísérni, ehhez elég volt a pár szó, amit el tudtam mondani.

Meló mellet pedig tanultam minden szabad időmben.

De csak otthon. 

Az étterem után lettem egy irodába dolgozó ahova a magyarországi munkatapasztalataim és a magyar nyelvtudásom miatt vettek fel. Hát ennyi. Szeretem Londont, mert aki akar az itt egy nap alatt talál munkát és el tud kezdeni dolgozni. 

De ez nem volt megoldás a nyelvtudásomra. Már két éve éltem Londonban és még egy kukkot sem tudtam beszélni angolul. Kitartóan tanultam itthon, tananyagokat hallgattam, szavakat magoltam, nyelvkönyvet bújtam, használtam az Ankit, gyerekkönyveket olvastam…

De mindezt csak itthon, a négy fal között.

Nem mertem emberek közé menni, nem mertem beszélni. Teljesen úgy éreztem, hogy nem tudok megszólalni angolul, és ezen magamtól sehogy sem tudtam átlendülni. 

Az ügyintézésben a lányom segített, ő majdnem anyanyelvi szinten beszéli az angolt.

Tanulgattam itthon a nagy némaságban.

Nem tudtam megmagyarázni magamnak sem, miért nem ment. Talán mert maximalista vagyok és úgy éreztem, hogy hibásan beszélni ciki, akkor inkább meg sem szólalok.

Meg mi van akkor, ha nem értenek meg engem?

És mi van, ha én nem értem meg, amit tőlem kérdeznek? 

Szóval szépen begubóztam a négy fal közé, és tanultam tovább a magam módján (megjegyzem, a Szólalj meg! kurzus elvégzése után már egyértelműen látom ennek a hibáit).

Nem mondom, hogy haszontalan volt, hiszen azelőtt egy szót sem tudtam, nem ismertem a színeket, tárgyakat, igéket, stb.

Így lett egy alap szókincsem, és megtanultam elméletben, hogyan lesznek a szavakból mondatok, de ezt a tudást a gyakorlatban használni soha nem volt merszem. 

A Szólalj meg! kurzus

Majd szembejött velem a lehetőség, hogy részt vegyek a Szólalj meg! kurzuson. Őszintén szólva, alig mertem jelentkezni, gondolván, hogy nem az én szintem.

A lányom beszélt rá, hogy ez egy jó lehetőség, meg kell próbálni. Teljesen hihetetlennek tűnt, hogy néhány hét alatt eljussak a “nem merek megszólalni”-ból oda, hogy egy adott témáról 20 percig beszéljek egy anyanyelvű emberrel. 

A lányom látta mennyit tanulok, csak nem tudta, hogy miért nem merek beszélni. Ő más generáció, máshogy tanult, három nyelven beszél. 46 éves vagyok, így nekem teljesen más akadályok vannak a nyelvtanulásban, mint neki. 

Sikeresen rábeszélt erre a kurzusra, és nagyon meglepődtem amikor bejutottam.

De rettenetesen boldog voltam, hátha most már valaki segít abban, hogy elkezdjek merni beszélni és erre Bálint nyelvtanulási tapasztalata adott erőt, hogy bízzak benne, hátha ő megtalálja az okát, hogy miért nem merek megszólalni. 

Kinga bemutatkozó videója – erről a szintről indult.

Teljes bizalmat szavaztam Bálintnak, és megígértem magamnak, hogy akármit tanácsol, azt megfogadom és úgy fogok haladni a tanulással. Tetszett, hogy nem azt ígérte, hogy 4 hét múlva lexikont tudunk írni egy adott idegen nyelven, hanem azt, hogy megszólalunk, és ebbe a munkát nekünk kell beletenni, ő az irányt fogod megmutatni nekünk. 

Az elején azt gondoltam, hogy maradjunk a realitás talaján.

A kurzus végére kitűzött “20 percet beszélgetek egy általam választott témáról valakivel angolul” nekem vad célnak tűnt, én megelégedtem volna 10 perccel is. De őszintén szólva akkor az 5 percet is egy csúcssikernek éreztem volna. 

Három mondatnál többet sosem mondtam el, és azt is rendkívül precízen átgondolva, megfogalmazva. Nahát így indult számomra a kurzus. 

A kurzus első napjain alig beszéltem, haladtam a szokásos magamban tanulok módszerrel, aztán egyszer csak Bálint rákérdezett: 

Mozog a szád, amikor magadban beszélsz és gyakorlod amit tanulsz?” 

Mozog-e a szám??? 

Dehogy mozog, hát az milyen ciki lenne! Még mit nem! 

Ugyanakkor el is gondolkodtatott a dolog. Másnap már mozgott a szám és hang is jött ki rajta, mikor gyakoroltam. Aztán a következő nap is. És utána is. 

És jött a felismerés, hogy bakker, én ezt eddig totál rosszul csináltam, mert mozogni KELL a számnak és minden jobban megy. Csak így lesz gyakorlatom a beszédben! 

Rengeteg tanácsot kaptam a kurzus során, és nekem ez volt a második legnagyobb felismerésem.

A legnagyobb felismerés: kell egy rendszer!

Szóval elkezdődött a tanfolyam, szembesültem vele, hogy nem mozog a szám, hogy nem jól használom két éve az Ankit, hogy nincs egy stratégia vagy terv, ami szerint tanulok… szóval estek ki szépen sorban a csontvázak a szekrényemből. Szembesültem vele, hogy én rengeteg órát tettem a tanulásba a kurzus előtt, csak éppen nem jól. 

Nem azt csináltam, amit kellett volna csinálnom ahhoz, hogy megoldódjon a problémám.

A kurzus során haladási naplót is vezettem magamnak – ebben mindig felírtam, hogy mit és mennyit tanultam és gyakoroltam.  Látszik a beletett munka, hogy tételesen mit csinálok, min kellene többet dolgozni, hogyan is haladok valójában… 

Nem csak össze-vissza tanultam, hanem volt egy rendszerem. Ez megnyugvást adott, mert mindig tudtam, hogy mi a következő lépés a tanulásban és a gyakorlásban. 

Amit még hasznosnak érzek ebben, hogy írásos formában elérhetőek a saját felismeréseim is a tanulást illetően. Így nem feledkezem meg ezekről, erőt adnak az eddigi sikerek és nagyon hasznosak. 

Részlet Kinga haladási naplójából

Rájöttem, milyen gyakorlópartner/anyag/óra/tanár hatékonyabb nekem, megismertem és közelebb kerültem a számomra hatékony módszerekhez. 

Hétről-hétre, feladatról-feladatra épült az önbizalmam, lettem bátrabb, és tevődött át a fókuszom. 

Korábban csak tanultam, sosem gondoltam arra, hogy pontosan mennyit. Aztán amikor nem tudtam angolul úgy éreztem, hogy ez mind feleslegesen beletett munka, hiszen nincsen eredmény. Ezzel a haladási naplóval kapott egy rendszert a tanulás

A kurzus végére azt vettem észre, hogy… 

  1. Legyőztem teljesen a félelmemet, hogy nem mertem megszólalni, nem a maximalizmust hajszolom, merek hibázni, és azokból tanulni.
  2. Találtam végül egy olyan gyakorlópartnert, akivel hatékonyan együtt tudunk dolgozni, hetente egy órát biztosan fogunk együtt dolgozni.
  3. Nem szégyellem magam, ha angol emberek között visszakérdezek, ha nem értek valamit. Azt vettem észre hogy segítőkészek, ha el kell magyarázni valamit.
  4. A haladási naplómat látva még inkább igyekeztem kizárni a magyar nyelvet a napjaimból. Jóval kevesebbet váltok üzeneteket azokkal, akik nem tudnak angolul beszélgetni velem. 
  5. Elfogadtam, hogy más ember is küzd a nyelvtanulással, ki jobban, ki kevésbé, de senkinek nem megy ez csettintésre. Tényleg azt kell nézni, hogy mennyi munkát tesz bele az ember, és ami talán még fontosabb, hogy azt a munkát hatékonyan tegye bele.
  6. Legyőztem a félelmemet hogy nem merek itt, Angliában emberek közé menni. Elfogadják, amiről azt gondoltam, hogy nem fogják tolerálni, hogy nekem az angol nem az anyanyelvem, és mindig lesz fejlesztenem ezen.
  7. Rájöttem, hogy azok a rövid levelek amiket írt nekünk Bálint, mennyi erőt adnak a folytatáshoz, mert nem érzem magam egy csődtömegnek, mert még nem vagyok azon a szinten, hogy értelmezni tudjak mondjuk tudományos könyveket. Lépésről lépésre
  8. A jelszavam a következő képlet lett: beletett idő + munka = eredmény. És az eredmény nem 1 hónap alatt fog jönni, hanem évek, ahogy Bálint írja. Nekem ez az egyenlet ki van írva az ágyam fölé.
  9. Segítséget kaptam abban, hogyan tudom a nyelvtanulást a saját képességeimnek megfelelően hatékonnyá tenni. 
  10. Ez a leghihetetlenebb. Rájöttem az utolsó héten, hogy tudok valakivel 20 percig folyamatosan beszélni angolul. És azt meg is értik. Ez nekem egy olyan cél volt, mint mondjuk eljutni a Marsra, teljesen elérhetetlen. És íme… pár hét alatt eljutottam ide! Ez hihetetlen siker nekem!

A tanfolyam végére észrevettem, hogy én rengeteg mindent rosszul csináltam a tanulásban. De ami boldoggá tesz, hogy már látom hogy mit csináltam rosszul. Érzem magamon a fejlődést. 

Az eredmény önmagáért beszél

(Azt el is hiszem, nézzük csak meg Kinga két videóját az utolsó hétről. Vedd észre, hogy mennyivel magabiztosabban beszél – mi több, néha még egy nevetés is belefér – Bálint): 

Összefoglalva

Ha három pontban össze kellene foglalnom a tanfolyamtól kapottakat:

  1. Pár hét alatt legyőztem a 2 éve bennem lévő meg nem szólalási félelmet
  2. Bálint aprónak tűnő, de alapvető  hibákra hívta fel a figyelmemet, és ezek hatalmas arányban javítottak a nyelvtanulási hatékonyságomon (pl: “Mozog a szád amikor magadban beszélsz.”)
  3. A fejem tiszta lett. Nem a maximalizmust hajszolom, hanem örülök az apró eredményeknek, merek beszélni, merek kérdezni, nem félek hibásan megszólalni. Én ezt kulcsfontosságú eredménynek érzem.

A kurzus után – hogyan tovább?

Nem hagy nyugodni sosem ez a tanulás kérdés 😁 

Továbbfejlesztettem a hatékony időkihasználást, most kerestem a YouTube-on hogyan fejlesszem a szövegértésem. Ezt hallgatom a reggeli készülődés közben. Újabb 30 perc kipipálva. 

Közben keresem a lehetőséget arra, hogy használhassam a nyelvet. Na, ezt sem gondoltam volna pár héttel ezelőtt – hogy a bújkálás helyett én magam fogom keresni a helyzeteket, hogy angolul beszéljek! 

De igazából nincs is ebben semmi csoda – a kurzus csak rávilágított, hogy abban leszek jó, amit sokat csinálok. Ha sokat gyakorlok, akkor jobban fogok beszélni.

Ennyire egyszerű.

De kellett egy rendszer, ami lépésről lépésre megmutatta, hogy hogyan juthatok el az első sikerig (ezek voltak a fenti videóim).  

A lányom éppen a múlt héten dícsért meg, hogy már nem kell segítenie, mindent el tudok intézni egyedül.

Tudom, rengeteg munka vár még rám, de a kurzus megtanított rá, hogy hogyan lesz az a munka jó, hogy eredmények is legyenek, ne csak a beletett idő gyarapodjon. Az üzeneteid egy mappában a telefonomon vannak, nehéz pillanataimban előveszem és azonnal elszáll minden kételyem. 

Tudom, hogy 2-3 év múlva folyékony szinten lesz az angolom. Addig is gyakorlok tovább szorgalmasan!  

Kinga


Kinga elől elhárult az akadály, nincs többé lefagyás és gyomorgörcs, bátran beszélget, bátran gyakorol – amitől természetesen egyre jobb lesz. Nagyon büszke vagyok a teljesítményére.

A Szólalj meg! kurzus nyelvtől független – így ha félsz, hogy nem értik meg, hogy mit mondasz, vagy nem érted meg, hogy neked mit fognak mondani, vagy egyszerűen csak gyomorgörcsöd van attól, hogy meg kell szólalnod a nyelven (de nagyon szeretnéd), akkor segíthet neked is.

A kurzus részleteit itt találod.

Remélem találkozunk és a következő sikersztori a tiéd lesz – mert mindez lehetséges.

Bálint


Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak

Olvasói sikersztori – Topa Judit

Judit klasszikus megszólalási parával küzdött és örök újrakezdőként vergődött az angoltanulás útvesztőjében. De nem adta fel, és akármennyire is félelmetes