Egy kis nyelvtanulási tapasztalattal, no meg sok utánaolvasással a hátam mögött már bátran ki merem jelenteni, hogy egy nyelvet, ha nem is anyanyelvi, de professzionális szinten meg lehet tanulni 1500 óra célzott ráfordítással (referencia). A professzionális szintet én úgy definiálnám, hogy a célországban mindenféle akadály nélkül képes az ember funkcionálni: munka, szocializálódás, ügyintézés, satöbbi.
Kérdés: hogyan fektessük be ezt az 1500 órát? Hogyan fektessük be a leghatékonyabban, hogy a megtérülés minél nagyobb legyen? És ami még ennél is fontosabb, hogyan fektessük bele mindezt az angolba, ami nélkül napjainkban jóformán létezni sem lehet?
Az input módszerről már ugye olvastunk, tudjuk, hogy megfelelő nyelvi bevitel nélkül érdemlegeset nem tudunk produkálni – ez az oka annak, hogy sok nyelvtanuló évek „tanulása” után sem tud egy pohár vizet helyesen kérni (bizonyított teszt, Lomb Kató írt még erről az „Így tanulok nyelveket” c. könyvében). Tehát ha egy durva becslést kellene mondanom, én így osztanám fel magamnak ezt az 1500 órát: 1000 óra input (hanganyag hallgatás, filmek, újságok, könyvek, rádió, stb.), 500 óra output (chat, beszélgetés, írás, fogalmazás, stb.).
Mindenképpen az inputtal kezdeném, de nem feltétlenül csak az 1000 óra ledarálása után kezdenék el kommunikálni (mert mese nincs, gyakorolni és használni kell a nyelvet, hogy rendesen elsajátítsuk). Egyelőre nem erőlködnék azon, hogy három szavas szókincsemből bármiféle értékelhetőt is kihozzak. Először meg kell szerezni egy adott szókincset, aztán majd utána lehet legózni velük. Persze a gyakorlás fontos, de a gyakorlás nem azt jelenti, hogy próbálom kitalálni, hogy hogyan mondanék valamit a célnyelven – hanem azt, hogy pontosan TUDOM, hogy azt hogy mondják, és nekem az adott helyzetben kell azt megfelelően alkalmaznom. Ennek gyakorlására kiváló az Effortless English anyag.
Az általános tanácsok itt is érvényesek. Csak semmi kapkodás, semmi idegeskedés, semmi „eredményorientáltság”. Szépen, kimérten, csakis élvezettel. Szintén bizonyított tény, és ha jobban belegondolunk, logikus is, hogyha valamit élvezünk, azt könnyebben/gyorsabban megtanuljuk. Persze tűzzük ki, hogy mondjuk X hónapon/éven belül ilyen és ilyen szinten szeretnék angolul tudni – de sokkal fontosabb, hogy élvezzük magát az egészet. A hatásfok, érdekes módon, sokkal nagyobb lesz.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet valamit élvezni az adott nyelven, ha egy szót nem értünk belőle? Igen, nincs mese, az elején bele kell tenni azt az 50 órát, hogy legyen rálátásunk a nyelvre. Én speciel megvenném a lehető legkisebb nyelvtani összefoglalót (mondjuk az Angol Kisokost), esetleg Csordás Norbert angol nyelvkönyvét, és bizony végigolvasnám. Nem erőlködve, és még csak véletlenül sem próbálnék megjegyezni egyetlen nyelvtani szabályt sem. Miért is tenném? Nem épül semmire, nincs abszolút semmiféle viszonyítási alapom, amihez kapcsolhatnám.
Tehát végigolvasnám, hogy legyen rálátásom a nyelvre, hogy hogyan épül fel. Kikeresném, hogy miért könnyű az angol (csak egy határozott névelő, nincs ragozás, rövid mondatok, stb.), majd tudomásul venném a nehéz részét (az őrületbe kergető prepozíciók, sok szabály és még több kivétel, lehetetlen betűzés, sok igeidő). Az elején miért ne koncentrálnék a könnyű részre? Aztán ha az már megvan, akkor jöhet a többi.
Néha (mondjuk hetente kétszer) fellapoznám a könyvet és megnézném, hogy a héten milyen ismerős dolgokkal találkoztam kontextusban – és ilyenkor jön az „aha” effektus. Mikor valamit magadtól próbálsz kitalálni (tehát kontextusból), megerőlteted a szürkeállományt és sikerül megfejteni, akkor adhatsz magadnak egy vállon veregetést – tuti, hogy megmarad. Ez a tudás már a tiéd.
De ha visszanézel a könyvbe és átfutod a szabályokat, azzal remekül meg lehet erősíteni a már meglévő tudást. Persze nem mindent lehet kitalálni kontextusból, nincs mese – van, amit meg kell tanulni. De igazából ez miatt én nem aggódnék – majd, ha már ott tartok, hogy a tökéletes beszédre koncentrálok. Addig teljesen felesleges a részletekben elveszni, míg a nyelv legalapvetőbb elemeivel sem vagyunk tisztában.
Esetleg keresnék egy magántanárt, akinek megmondanám, hogy nekem arra van szükségem, hogy 3-5-10 órában magyarázza el a nyelv működését. Mi nehéz benne, mi könnyű, mire kell figyelni, mire nem, nyelvtani áttekintés, stb. Ez után azonban szilárd meggyőződésem, hogy nincs szükség tanárra. Persze egy jó tanár felgyorsíthatja a haladást, de ha valaki hajlandó beletenni az energiát, akkor a tanár nem is olyan lényeges.
Ha már túlvagyunk a kezdeti nehézségeken (mondjuk 50 óra, szókincsünk pedig már stabilan párszáz szó), jöhet a mélyvíz! Először is el kell fogadni a tényt, hogy ha angolul tanulsz, akkor Angol vagy (vagy Amerikai, ahogy tetszik). Vedd körbe magad olyan dolgokkal, amiket ők használnak. Hírek? BBC. Filmek, sorozatok? Csakis eredeti nyelven (kezdetben magyar felirat megengedett).
Frissítés: készítettem egy ötnapos videókurzust, amiben összefoglaltam 7 év nyelvtanulási tapasztalatát, amelyeket felhasználva háromszor gyorsabban haladhatsz angollal. Katt ide, ha kíváncsi vagy rá!
