Új rovatunkban nem hagyományos nyelvtanulási technikákat veszünk szemügyre. Az első epizódban a kínai karaktereket vesszük górcső alá, és megnézzük, hogy valójában miért is NEM nehéz őket megtanulni.
Akik követik a blogot, azok bizonyára tudják, hogy még az év elején belekezdtem a kínai tanulásába, az eddig felgyűlt tapasztalatokat ebben a cikkben tesszük közzé. Jelenleg csak az írott kínait tárgyaljuk.
Kínai alapok
Van egy olyan általánosan elterjedt közhit, hogy a kínai nyelv lehetetlenül nehéz, fehér ember számára megtanulhatatlan, meg különben is olyan hülye firkákkal írnak, amit ép ember nem fog fel ésszel. Mikor az emberek kérdezgetik, hogy miért tanulok kínait és azt válaszolom, hogy mert érdekel, akkor erre a reakció egyből az volt, hogy “de az nagyon nehéz”. A kíváncsiságtól hajtva mindig visszakérdeztem, hogy “és egészen pontosan melyik része is nehéz?”, de igazából senki nem tudott épkézláb választ adni. Persze, hiszen nem is ismerik a nyelvet. Nem állítom, hogy én igen, de ha már csak a vonatkozó wikipedia cikket elolvassuk, kiderül, hogy a beszélt kínai az egyik legegyszerűbb nyelv (ez egy másik cikk témája), míg az írott részre remek trükkök léteznek. Itt következik egy.
A kínai karakterek és felépítésük
A mi kis ártatlan ábécénk is kirívóan sok karaktert használ (44), szemben mondjuk az angollal (26), így több Ausztrál barátom heves tiltakozásba kezdett, mikor elkezdtem nekik magyarázni, hogy hogyan is épül fel csodás nyelvünk. “Minek az a sok extra karakter?”. Na, igen. Ennek fényében, ha vetünk egy pillantást egy kínai szótárra, akkor azt gondolhatnánk, hogy megtanulni a kínai írásjeleket, legjobb esetben is öngyilkosság. A szótár rengeteg, már nem használt karaktert is tartalmaz, a modern nyelv nagyjából 25 ezer karakterre becsüli a jelenleg köztudatban lévő és használt elemek számát. Máris csak fele annyival van dolgunk. Azonban, ha azt vesszük, hogy a mindennapi élethez, újságolvasáshoz, tévénézéshez elegendő 3-5 ezer is, rögtön még egy nagyot könnyítettünk a saját dolgunkon. Megy ez, kérem szépen.
Sőt, további jó hír, hogy még maguk a kínaiak is rájöttek, hogy minek annyira komplikálni az életüket – 1949-től fokozatosan elkezdték bevezetni az egyszerűsített karakterek használatát, melyek kevesebb vonásból állnak (Tajvanon, Hong Kong-ban és Makaón továbbra is a tradicionális karaktereket használják). De az igazán jó hír az, hogy az összes karakter 214 szabványos kis építőelemből épül fel. Ergo, ha megtanuljuk ezt a 214 építőelemet (ez csak ötször annyi, mint a mi ábécénk), onnantól már csak valamilyen furmányos módszerrel össze kell kapcsolni őket, és így már gyerekjáték lesz a karakterek megtanulása. Hát nem nagyszerű? A kínai zsenialitás, ugye.
Előkészületek a tanuláshoz
Egy bizonyos Heisig nevű úriember jó pár évvel ezelőtt már felfedezte, hogy ha a 214 építőelemet a megfelelő módszerrel kombináljuk össze, gyerekjáték lesz megjegyezni a karaktereket. Nagy hirtelen írt is róla egy gyakorlati könyvet (Remembering the Kanji 1 és 2), melyben egyenként 1500, a napjainkban használt leggyakoribb japán karaktert tárgyalt és tanított meg az olvasónak. A kínai változatra (Remembering the Hanzi) már nagyon régóta áhítozott a nép, így hosszas herce-hurca után végül 2009-ben kijött e változat első könyve. Én eBayről vettem meg, nagyjából 8000 forintba fájt, ami sok, de rettenetesen megéri a befektetést.(A könyvnek létezik a tradicionális és egyszerűsített karaktereket tartalmazó változata, jómagam az utóbbit vettem meg, arra gondolván, hogy onnan már egyszerűbb lesz megtanulni a tradicionálisát. Majd ha már kell)
Szükségünk lesz még egy SRS programra (az SRS-ről bővebben a Hogyan ne felejtsünk el a megtanultakat – I, II, III. rész), az Öt év – öt nyelv szerkesztősége az ANKI-ra esküszik, így példáinkat ezen keresztül fogjuk bemutatni.
Ezen kívül már csak internetkapcsolat és némi angoltudás szükséges a tanuláshoz. Lássunk neki.
Tanuljunk kínai karaktereket egyszerűen
A könyv elég részletesen leírja a módszer használatát, ám álljon itt egy gyors összefoglaló. Ötvenöt fejezetre van felosztva, így nagyjából minden fejezetre jut 30 karakter (ez változó) – minden karakterhez kapcsolódik egy kis történet, ami az azt felépítő elemek kombinációjából tevődik össze. A kis építőelemeket fokozatosan mutatja be és utána tárgyalja az azokból összerakható teljes karaktereket. Ha ez egy kicsit homályosnak hangzana, álljon itt egy példa:
A következő építőelem jelentése: nap (日)
Ha két napot összekombinálunk, ezt kapjuk: 昌 (sikeres, virágzó), melyhez a következő kis történet tartozik – mi lehetne csodálatosabb (sikeresebb, jobb), mint a csodaszép kék ég, melyen két nap van?
Amennyiben három napot összekombinálunk, ezt kapjuk: 晶, melynek jelentése: fényes, ragyogó. A történet hozzá: A ragyogásról mi más juthatna eszünkbe, mint egy gyémánt? Ha valaha tartottál már a fénybe egy gyémántot, láthattad, ahogy az összes kis határoló lapja úgy tündökölt, akár egy miniatűr nap. Ez a karakter egy napot ábrázol, három különböző helyen (azaz egyszerre van “mindenhol”), ami mindent beragyog, csakúgy, mint egy gyémánt. Pofonegyszerű.
A könyv nagyon lassan kezdi el tárgyalni a dolgokat, a legegyszerűbb írásjelekkel kezdve, nagyon részletes sztorikat adva. Az egész technika alapja a mnemonikákra épül, magyarul a karakterre egy egész történetet felépítünk, rengeteg kapcsolódó ponttal (helyszín, idő, stb.), amik alapján könnyebben felidézzük. És mivel ezekből a kapcsolódó pontokból sok van, valamelyik csak eszünkbe jut – így sikerül “berántani” a karaktert is az emlékezetünkből. Bővebben erről a technikáról a “Hatékony szótanulás” cikkben lehet olvasni.
Tehát van egy hatékony módszerünk, hogy megjegyezzük a karaktereket – már csak egy kis segítség kellene, hogy villámgyorsan fel is tudjuk őket idézni. És itt jön képbe az ANKI. Képes beszámolónk következik.
Az, hogy a programot hogyan kell kezelni, már leírtuk, így most csak azt nézzük meg, hogy hogyan is használjuk a kínai karaktereknél. Sok trükkje nincs a dolognak.
A program belöki elénk a felismerendő karaktert (felső rész) – miután úgy gondoljuk, hogy tudjuk a helyes választ, bökjünk rá a Show Answer gombra, mikor is megjelenik a, tádámm, válasz. Ímhol:
Harmadik lépésben osztályoznunk kell, hogy mennyire jól emlékeztünk a karakterre.
Ha nagyon jól és könnyen felismertük, akkor nyomjunk rá a jobb oldalon lévő Easy-re, ha felismertük a karaktert, de több időbe telt, akkor a középső Good-ra, ha sokáig tartott és csak részben emlékeztünk, akkor a Hard-ra, míg ha egyáltalán fogalmunk sem volt róla, hogy melyik karakter az, akkor értelemszerűen az Again gombra. A trükk ott jön, hogy ha egy karakterre jól emlékeztünk, akkor azt csak jóval később (esetünkben 1,4 év múlva) fogja újra mutatni (ez az érték azért ilyen nagy, mert ezt a kártyát már sokszor láttam. Minél többször ismersz fel helyesen egy karaktert, annál később fogsz azzal újra találkozni). Addig felesleges néznünk, mert a program által használt bonyolult algoritmusok úgy számítják, hogy ezen időben a memóriánkban marad a karakter. Tehát felesleges addig gyakorolni. Hatékonyság, hölgyeim és uraim. Ennyi a történet.
Számolgassunk!
Naponta 20 karakter megtanulása a könyvből pofonegyszerű, nagyjából 40-60 percet vesz igénybe, legrosszabb esetben. Minél részletesebben kidolgozod a kis történetet, annál könnyebb lesz visszaemlékezni a karakterre. Itt jön egy nagyon fontos trükk, ami nem csak a karakterek tanulására vonatkozik, hanem bármire, amire könnyen és egyszerűen akarsz visszaemlékezni: dolgozd ki a történetet alaposan és vigyél bele minél több személyes dolgot. Részletekért megint csak a szótanulós cikkre tudunk referálni (nekem a személyes vonatkozás ott a videojáték volt, ami erős érzelmi töltetet hordoz, így könnyebb visszalékeznem a kapcsolt szóra).
Az ANKI használata (SRS-ezés) nagyjából napi 10 percet vesz igénybe – mindössze ennyi kell, hogy memóriánkban maradjanak a karakterek. Számoljunk: napi 20 karakter megtanulása azt jelenti, hogy havonta 600 karaktert be tudunk vágni, amiből extrapolálva az jön ki, hogy az 1500 karakter megtanulása 2,5 hónap (75 nap) alatt elvégezhető. Ezután már meglesz az alap “szókincs”, amire ráépíthetünk a valós szövegek olvasgatásával (a kontextusban való olvasást majd egy későbbi cikkben tárgyaljuk).
Természetesen az ANKI-t folyamatosan, minden nap kell használnunk, hogy ne essünk ki a ritmusból – ha ki-ki hagyunk egy napot, akkor felgyűlnek az átismétlendő karakterek és maguk alá temetnek. Szánj rá naponta 10 percet. Nem vagy gép előtt? Az Ankit lehet már online is használni. Amint a fenti példa is mutatja, ha egy karaktert kb. 4-6-szor jól felismertünk egyhuzamban, akkor a következő ismétlésre csak évek múlva kerül sor. Tedd bele az időt az elején, és rettentő módon megkönnyíted a dolgodat.
Hozzáállás, hogyan tovább?
Az egésznek persze csak akkor van értelme, ha már MOST elhatároztad, hogy naponta egy órát rászánsz erre. Megfelelő hozzáállás nélkül neki se állj, sokkal hasznosabban is el tudod tölteni azt az egy órát.
Az 1500 karakter megtanulása után én megvettem a ZhongWen szótár papír kiadását, ami összesen 4000 karaktert tartalmaz, kontextussal és etimológiával. Ezt még nem kezdtem el szisztematikusan tanulni, mert reménykedem, hogy végre kijön Heisig második könyve is, amiben újabb 1500 karakter lesz, ami már kellő alap a rendes kontextusban való tanuláshoz. Amint ez megtörténik, természetesen beszámolunk róla. Addig is tanuld meg az első 1500-at. Utána már sokkal könnyebb lesz.
Utózöngék: az Öt év – öt nyelv szerkesztősége jövő héten megkezdi egy hónapos ázsiai felderítő túráját, a posztok ritkulni fognak, ám a tervbe van véve a bejárt országokról való nyelvi összefoglalás. Igény, vélemény?
