Német C1 projekt összefoglaló XI.

Az Öt év - öt nyelv+ követői tudják, éppen a német nyelv rejtelmeiben merültem el. Jelenleg a C1-es, felsőfokra készülök nagy erőkkel: holtponthoz érkeztem, de talán pont erre volt szükségem ahhoz, hogy végre felszámoljam a káoszt, és letisztultan, céltudatosan folytassam a nyelvtanulást.

Az Öt év – öt nyelv+ követői tudják, éppen a német nyelv rejtelmeiben merültem el. Jelenleg a C1-es, felsőfokra készülök nagy erőkkel: holtponthoz érkeztem, de talán pont erre volt szükségem ahhoz, hogy végre felszámoljam a káoszt, és letisztultan, céltudatosan folytassam a nyelvtanulást.

Mi történt eddig?

Az elmúlt hónapban megint elértem egy katyvasz pontot – egyszerűen megint megtorpantam a tanulással és a jó égnek sem tudtam előre jutni. Hiába tudtam, hogy le kellene ülnöm tanulni, volt bennem valami iszonyatos nyomás, ami nem hagyta.

A “legnagyobb nyugalommal” képes voltam félretenni két teljes hétre a tanulást. Tudtam, hogy ez pontosan az a luxus, amit most nem engedhetek meg magamnak, de valahogy meg tudtam győzni magam, hogy még rengeteg időm van, nem is olyan sok téma és különben is egészen jól állok. Természetesen távolról sincs így. 🙂

Így lendültem át a sokadik holtponton

A holtpontokkal az a baj, hogy mindenki tudja mit kell tenni – megállni, nagy levegőt venni, stratégiát váltani – ám amikor ott van az ember, valahogy mégsem igazán látja. Ezért nagyon fontos, hogy legyen segítség, társ a tanulásban.

Egy kedves nyelvtanuló barátom, Ursula világított rá egy nagyon fontos dologra, ami végül segített. Ezt mondta: “Most tedd félre a németet szánt szándékkal 3 napra. Tegyél el minden könyvet, törölj le minden zenét és filmet, dugd el a nyelvtankönyveket. Vedd ki a németet az életedből, töröld le az Anki ikonját a telefonodról. Aztán három nap múlva meg fogod látni, hogy ez a böjt meghozza a kedvedet a tanuláshoz.”

Mondanom sem kell: szkeptikus voltam. Már eleve két hetet elvesztegettem, most pedig húzzak rá még 3 napot szándékosan? De úgy döntöttem, hogy megfogadom a tanácsát, és legnagyobb meglepetésemre tényleg bejött a dolog.

Mi történt pontosan?

A három napos önkéntes „távollét” tényleg egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de ami még fontosabb: át tudtam gondolni a dolgokat nyugodt, higgadt fejjel.

Teljesen őszintén bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy hagyom a francba a nyelvvizsgát, mert ez a nyomás egy picit nagyobb annál, mint ami az én egészséges produktivitásomhoz kell. De aztán rájöttem, hogy nem, csak azért is végigcsinálom, ha már elkezdtem. Nem biztos, hogy meglesz a vizsga, de becsülettel végig fogok menni az úton.

Jelenleg így tanulok

A nagy elmélkedés közben rájöttem, hogy a hiba az én készülékemben volt: túlságosan sok mindent akartam. Legalább 7 különböző könyvből tanultam (a rengeteg weboldal, applikáció, stb. mellett) és tetszik, nem tetszik, mindezt május 9-ig nem fogom tudni befejezni. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, mindent kidobtam és kiválasztottam EGY dolgot, amire mindenképpen szükségem van.

Ez az Argumentieren und Diskutieren c. könyv, amin módszeresen végigmegyek: kijegyzetelem, és megtanulom a kifejezéseket, begyakorlom a témákat. Így lesz egy átfogó elképzelésem a nyelvvizsga témáiról, és mindenhez hozzá fogok tudni szólni. Persze a hozzászólás kevés egy felsőfokú nyelvvizsgához, de ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre legyen meg a szókincs, ami biztosan kelleni fog, a többin pedig ráérek később aggódni.

Ami még rengeteget segített, az a már sokat ismételt közhely: “ha valamivel megakadsz, akkor bontsd le kisebb részekre/feladatokra és úgy bánj el velük.”  Ez nálam így néz ki:

német tematika
Német tematika, fázisokra bontva

Egy lecke feldolgozását 5+1 lépésre bontottam fel, így többféleképpen is tudok haladni, attól függően, hogy milyen kedvem van.

Például egy hosszú, és kemény nap után megnézek egy új leckét, és aláhúzom benne a kulcsszavakat – ez egy könnyű aktivitás, nem kell hozzá különösebben frissnek lenni.

Amikor kipihent, jóllakott vagyok és vág az agyam, akkor csinálom a lehető legnehezebb részét egy leckének: az autológiát – azaz felmondom őket magamnak a saját szavaimmal. A felmerülő ismeretlen kifejezéseket gyorsan levésem magyarul, majd mondom tovább a szöveget – ezeket a szavakat majd későbbi nézem át.

Egy táblázatban pontosan nyilvántartom, hogy melyik leckénél milyen fázisban tartok, így biztos, hogy mindenen végig tudok menni, és mindig az éppen aktuális teljesítményszintemhez tudom igazítani a teendőket.

Az eredmény

Eszterrel, a némettanárommal, heti egyszer dolgozunk együtt, próbál irányban tartani, de nem könnyítettem meg az elmúlt időkben a dolgát. 🙂 Két héttel ezelőtt észrevehetően rosszul teljesítettem – erőt vett rajtam az idő rövidsége, hogy nem leszek képes időben felkészülni a vizsgára, túl sok minden van előttem, stb.

Aztán ez a kis „szabadság”, és a dolgok átgondolása helyrebillentette az önbizalmamat. Ennek eredményeképpen Eszter az utolsó órán megjegyezte, hogy mintha egészen más ember lennék, sokkal jobban, folyékonyabban beszéltem. Azt is elmondta, hogy szerinte miért: „Mert nem a negatívra figyelsz, arra hogy milyen nehéz, és milyen sok van még hátra, hanem arra amit tudsz, és azt használod.”

Közhely, de tényleg így van. Nem mindig jó előre nézni. Néha érdemes hátrafelé is, hogy az ember lássa, mennyit jött már.

Mi fog történni?

Hónapokon át nem láttam a fától az erdőt. Szerettem volna olyan tanárt találni, aki rendelkezik BME-s tapasztalattal, de sajnos nem sikerült. Aztán fogtam magam, bementem a BME-re (régi szép idők…), és megkérdeztem őket, hogy véletlenül nem tudnak-e ajánlani valakit, aki  fel tud készíteni kifejezetten a BME nyelvvizsgára.

Véletlenül tudtak, kettőt is. Mindkét hölgy óráját ki fogom próbálni, aztán meglátjuk, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni.

Rettentően kevés idő van hátra a vizsgáig, főleg a témák számát tekintve, ezért óvatosan fogok bánni a dolgokkal. Egyelőre a könyv végignyomása a cél, és minden extra feladatot megfontolok, mielőtt hozzáadnám a napi rutinomhoz.

Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy felső fokon már tényleg egy új személyiséget kap az ember, egyszerűen németté kell, hogy váljon: németül gondolkodni, németül tájékozódni, németül lélegezni, németül álmodni, németül pislogni. 75 napom maradt az átalakulásra.

A projekt itt tudod lépésenként végigkövetni:

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak

Olvasói sikersztori – Topa Judit

Judit klasszikus megszólalási parával küzdött és örök újrakezdőként vergődött az angoltanulás útvesztőjében. De nem adta fel, és akármennyire is félelmetes