Olvasói sikersztori – Antalóczi Lajos

Lajos kitűzte, megtervezte és elérte a célját, a német középfokú nyelvvizsgát. Természetesen kemény munkával, napi rendszerrel, megfelelő módszerekkel és kitartással. Semmi titok nincs benne, bárki utána csinálhatja. Íme a sikerének titka:

Mutatkozz be az Öt év – öt nyelv+ olvasóinak!

Lajos vagyok, jelenleg Tokajban élek, és már régóta turisztikai vonalon dolgozom. Felsorolni is sok lenne, mennyi minden érdekel, rengeteg hobbim van, amikkel szívesen foglalkozom, amikbe elég mélyen beleástam magam, de az utóbbi egy évben a munka, a sport és a nyelvtanulás hármasa tette ki az életem közel 100%-át.

Milyen nyelvet tanulsz, mióta és miért?

2019. június 1-jén kezdtem el németül tanulni. Azért tudom ilyen pontosan, mert egy dokumentumba az első naptól kezdve vezettem, hogy aznap mennyi időt fordítottam tanulásra.  Majdnem pontosan egy évvel később sikerült a középfokú komplex nyelvvizsgám.

A célom az volt, hogy szélesítsem a lehetőségeimet a munkaerőpiacon. A külföldi munkavállalás is felmerült, de első körben egy német nyelvtudást igénylő, jól fizető ügyfélszolgálati pozíciót szeretnék megpályázni. Noha keményvonalas introvertált vagyok, a filantrópiámnak és viszonylag fejlett empátiámnak köszönhetően mégis otthonosan mozgok ezekben a pozíciókban.

Mióta és miért olvasod az Öt év – öt nyelv+?

Akkor találkoztam a bloggal, amikor ötleteket gyűjtöttem a némettanuláshoz.

Olyan ember vagyok, aki szeret mindent aprólékosan megtervezni. Ehhez a tervezéshez nyújtott óriási segítséget az Öt év – öt nyelv blog.

Szinte mindent kipróbáltam a német nyelvtanulási segédletek részből, és nagyon hasznosnak találtam őket.

Mi a kedvenc nyelvtanulási módszered?

Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a kedvenc módszer nálam nem igazán vág egybe a leghasznosabbal.

Legszívesebben csak ülnék, és idegen nyelvű filmeket néznék, hogy aztán „belém szálljon” a tudás, csakhogy amiről általában nem beszélnek a filmnézős módszer hívei, az a belefeccölt mérhetetlenül sok idő. Tudom, mit beszélek, hiszen az angol C1-es szintű tudást – kis túlzással – csak filmeket nézve, és számítógépes játékok szövegét fordítgatva sikerült megszereznem.

Ez tagadhatatlanul szórakoztató volt, de nyelvtanulási szempontból enyhén szólva sem célravezető. Legalábbis úgy nem, ahogy én használtam: passzívan, kizárólag magyar felirattal, gyakran alig odafigyelve.

Ha az ember aktívabban, szótárazgatva, egy-egy jelenetet vissza-visszatekerve csinálná, akkor jóval több értelme lenne, és akkor fontos helye lehetne bizonyos készségek (pl. kiejtés, hallásértés) fejlesztésében, de nekem az a tapasztalatom, hogy a legtöbben csak a filmélményre koncentrálnak, a nyelvtanulási szempontok pedig csak alig vagy egyáltalán nem kapnak hangsúlyt náluk. 

Szóval, ha kizárjuk ezeket a kellemes, de „lazy” módszereket, akkor az Ankit említeném, amit a kezdetektől fogva napi szinten használok.

Előszeretettel forgattam a különböző vizsgaközpontok nyelvvizsgafelkészítő kiadványait is. Ez nemcsak azért jó, mert megkönnyíti a vizsgázást a választott nyelvvizsgaközpontnál, hanem mert tapasztaltom szerint tényleg színvonalas, jól felépített anyagokat tartalmaznak.

Nagyon szerettem még a Rosetta Stone német kurzusát, aminél talán szintén léteznek jobb módszerek is, de arra kiváló, hogy az ember megismerkedjen a célnyelv alapjaival. Mindig szívesen ültem le elé, ami nagyon sokat számít.

Sőt, a nyelvtanulás elején szerintem az a legfontosabb, hogy az ember tényleg következetesen mindennap foglalkozzon valamennyit a nyelvvel. Hiába ajánlanak a brit tudósok egybehangzóan egy új, forradalmi nyelvtanulási módszert – ha valójában nem teszek bele kellő időt, akkor semmit sem ér.

Ezenkívül a Deutsche Welle is sok jópofa kurzust, feladatot kínál; tőlük különösen a Deutschland Labor jött be.

Mi az, amiben a legjobb vagy, mi az ami jól megy, mi az erősséged a nyelvtanulásban?

A szó- és mondatmagolás az erősségem. A nehezebben rögzülő „mumus-szavaknál” a menemonikát is használtam, általában sikeresen.

Mivel az angoltudásomra is sokáig a nagy szókincs és a bizonytalan nyelvtan volt a jellemző, úgy gondoltam, ezen a – kissé megkérdőjelezhető, de ismerős – nyomvonalon a némettanulásom kezdetén is elindulhatok. Az első 3 hónapban egyáltalán nem is foglalkoztam aktívan nyelvtannal.

Milyen résszel szenvedtél a legjobban?

A beszéddel. Sosem volt az erősségem. Nemcsak a németben és az angolban, de a magyarban sem.

Kipróbáltam már magam műfordítóként, több fordításomat, versemet kiadták, és úgy általában imádok írni, ha időm engedi, de amikor meg kell szólalnom, akkor a töredékére csökken a verbális intelligenciám. Belül azon kattogok, hogy „vajon hülyének néz, amiért ilyen hosszasan keresem a szavakat?”, „helyesen beszélek?” „vajon észrevette a nyelvtani hibát?”, stb.

Hogyan lendültél túl rajta?

Ugyanaz segített a németnél is, mint az angolnál vagy a magyarnál. A saját, jól felfogott érdekemben ki kell lépni a komfortzónából, és minden lehetőséget meg kell ragadni a beszélgetésre.

Kerestem magamnak tanulótársakat, akikkel Skype-on rendszeresen beszélgettem, illetve egy némettanárnővel is heti 1-2 alkalommal a beszédkészségemet igyekeztük csiszolni. Különböző témákról beszélgettünk, amik akár egy nyelvvizsgán, akár a való életben is felmerülhetnek.

Nagyon sokat segítettek még a Herr Professor jól felépített, kellemes hangulatú podcast gyakorlatai. Ha épp nem volt más ötletem, hogyan fejlesszem a beszédemet, mindig kéznél voltak a 10-15 perc alatt elvégezhető leckéi.

Mindezeknek köszönhetően most már ott tartok, hogy egyáltalán nem okoz gondot, ha meg kell szólalnom. Természetesen még mindig vannak hibáim, és sok esetben még mindig bizonytalan vagyok, de ez már nem gátol meg abban, hogy próbálkozzam. A próbálkozások révén pedig végül fejlődöm. A szemmellátható fejlődés pedig arra ösztönöz, hogy tovább próbálkozzam, amitől még tovább fejlődöm – és így tovább. Ez egy folyamat, amit valahol el kell kezdeni. Közhelyes, de igaz: minden egy első lépéssel kezdődik.

Az nem előremutató, ha az ember azt mantrázza magának, hogy „nekem ez nem fog menni”. Természetes, hogy az elején mindenki bénázik. Így van ez mindennel, amit még sosem gyakoroltunk, viszont sokat számított, hogy nem hátráltam ki (pl. angol nyelvre váltással) ezekből a számomra tipikus „fight or flight” helyzetekből.

Mi motivál téged a nyelvtanulásban? 

A céljaim folyamatos szem előtt tartásán túl leginkább a már nyelvtanulásba fektetett idő.

Mielőtt elkezdtem németül tanul, azt olvastam a blogodon, hogy egy középfokú nyelvtudáshoz hozzávetőlegesen 600-800 óra tanulásra van szükség. Ezt az álomhatárt akartam elérni, ezért mindennap lejegyeztem, hogy aznap mennyit tanultam, illetve minden vasárnap kiszámoltam, hogy hány órával vagyok közelebb a célomhoz.

Ezek a számszerűsíthető adatok könnyen megragadhatóak számomra, és a folyamatos haladás érzetét adják. Ez fontos, mert az embert gyakran kétségek gyötrik, hogy vajon tényleg van-e értelme annak, amit csinál, és hogy egyáltalán elért-e bármi fejlődést, vagy csak egy helyben topog.

Ha időnként elvesztettem az önmagamba vetett hitemet, a számokhoz fordultam, és azzal bíztattam magam, hogy a számok nem hazudnak. És ez feltevés végül tényleg beigazolódott.

Valamivel több mint 700 órányi nyelvtanulást követően sikeres középfokú nyelvvizsgát tettem. (Ráadásul egész jó eredménnyel.)

Ha lecsökken a motivációd, mivel pótolod, hogyan növeled? 

Szerencsére ritkán volt ilyen. Ahogy említettem, előfordult, hogy kétségeim voltak, vajon jófelé haladok-e a tanulással, de ez nem volt hatással a tanulásra fordított időre. Egyszerűen csak csinálni kell, és hinni, hogy eredménye lesz a tanulásnak.

Mi az az egyetlen egyszerű dolog, ami a legnagyobb hatással volt a nyelvtanulásodra?

A folyamatos tervezgetés, a nyelvtanulási módszer folyamatos felülvizsgálata, és ha szükséges, kiigazítása.

Néha élvezetesebb böngészni az étlapot, mint enni; vagy élvezetesebb filmkritikákat olvasni, mint filmet nézni. A nyelvtanulásnál is hasonló volt a helyzet.

Állandóan azon agyaltam, hogy mit és hogyan kellene tanulni. A nyelvvizsgaközpont és vizsgaidő kiválasztása is túlzás nélkül többhetes metódus volt, de a legtöbbet a tanulási módszereimen gondolkodtam.

Ebben a tervezgetésben volt óriási segítség az Öt év – Öt nyelv blog, ahonnan rengeteg ötletet merítettem, valamint a felkészült némettanárnő, aki a tanulás utolsó harmadától kezdve hétről hétre utat mutatott és bíztatott.

Milyen vicces helyzetbe kerültél már az általad tanult nyelven?

Tavaly augusztusban recepciósként dolgoztam, és akkor kemény 3 hónapnyi némettanulás után több, németül beszélő vendéggel kellett megértetnem magam. Ezek nem voltak kimondottan vicces helyzetek, de visszatekintve megmosolygom a próbálkozásaimat.

Milyen jótanácsod van más nyelvtanulók számára?

A nyelvtanulás módszerek folyamatos tervezgetése, átgondolása mellett nekem az vált be a leginkább, hogy teljesen körülvettem magam a nyelvvel.

Lényegében mindent, amit addig érdekelt, németül csináltam. Például az érdeklődési körömbe vágó Youtube-videókat, amiket addig angolul néztem, most lecseréltem németre. Szinte minden témához találtam német alternatívát. A híroldalakat, cikkeket is németül olvastam. (A nagy kedvencem a Bild.de) Előfizettem a Netflixre, és ha épp nem tanultam, akkor német nyelven néztem a sorozatokat, filmeket. (Tapasztalatom szerint szinte minden film és sorozat elérhető a Netflixen német hangsávval is.)

A másik tanácsom ennek egyfajta kiegészítése: a feltöltődésre, a nyelvtanulásból való kiszakadásra is időt kell hagyni, mert ez is a fejlődést szolgálja, még ha először nehéz is ezt látni. Hasonlóan van ez például a sportban is. Ha például izmot akarok építeni, akkor nemcsak a súlyok emelgetésére és a jól átgondolt étrendre kell hangsúlyt fektetnem, hanem a minőségi pihenésre is, amivel kedvező hormonális környezetet teremtünk az izomépítő folyamatoknak. A megfelelő mennyiségű alvás és rekreáció a nyelvtanulást is támogatja. Én legalábbis kipihenten mindig motiváltabb voltam.

Tetszett ez az írás? Osszd meg másokkal is!

Ezek is tetszeni fognak

Olvasói sikersztori – Topa Judit

Judit klasszikus megszólalási parával küzdött és örök újrakezdőként vergődött az angoltanulás útvesztőjében. De nem adta fel, és akármennyire is félelmetes