Pár nappal ezelőtt megjelent az indexen egy érdekes cikk, miszerint a régi mondás (ismétlés a tudás anyja) nem is biztos, hogy megállja a helyét – sokkal inkább a „tesztelés a tudás anyja” lenne a megfelelő megfogalmazás.
A cikk megjelenése utáni fél órában szinte felrobbant az email címem, több kedves Öt év – öt nyelv olvasó is azonnal elküldte a cikket, hogy olvassam el (ezúton is csókoltatom őket a kedvességükért, és hogy eszükbe jutottam).
Jelenleg épp beteg vagyok és nem tudom megfelelően megírni az orosz projekt lezárásához a cikket (egy picit tolódik, remélhetőleg a héten megjelenik), azonban erről a cikkről eszembe jutott pár érdekes dolog, amiket meg is osztanék most a t. nagyérdeművel.
[Szolgálati közlemény: többen kérdezték, hol lehet velem élőben találkozni. Most hétvégén például a Nyelvparádén adok elő. Részletek itt.]
A teszt-hatás
Idézet az indexes cikkből:
„Az úgynevezett teszt-hatás friss kutatási téma, a lényege, hogy a tanultakat semmi sem erősíti meg jobban hosszú távon, mint az, ha időnként leteszteljük a tudásunkat. Az ismétlés helyett tehát a teszt az, ami rábírja az agyat, hogy jobban megjegyezze a válaszokat és az összefüggéseket. Racsmány Mihály, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének vezetője kutatócsoportjával azt vizsgálta, vajon mi áll a mai pedagógiai gyakorlatnak gyökeresen ellentmondó eredmény hátterében.
A szakember szerint a teszt-hatás az elmúlt öt év egyik leginnovatívabb kutatási eredménye. „Jelenleg a tesztekre és vizsgákra ellenőrző eszközként tekintünk, pedig a valóságban semmi sem hatékonyabb tanulási folyamat annál, hogy egy-két tanulási kör után nem folyamatosan ismételgetjük, újra elolvasgatjuk az anyagot, hanem megpróbáljuk egy teszten előhozni a megfelelő válaszokat” – foglalja össze a módszer lényegét.”
Az elmúlt öt évben elég intenzíven foglalkoztam nyelvtanulással és én is észrevettem a következőt:
Ha valami nem jutott eszembe az adott nyelven és nem futottam egyből a szótárhoz, hanem rááldoztam egy kis időt (másodpercekről beszélünk), és tényleg megpróbáltam visszaemlékezni a dologra (mint egy mini teszt) és utána néztem csak meg a megoldást, legközelebb már sokkal könnyebben emlékeztem az adott szóra/kifejezésre.
Innentől kezdve ezt már tudatosan alkalmaztam, nem csak a tanulásnál, hanem az általam konzultált és tanított embereknél is – hagyom, hogy „szenvedjenek” egy kicsit, próbálják felásni azt a szót vagy kifejezést. Minél jobban próbálkozik valaki, később annál jobban fog rá emlékezni (saját tapasztalatom szerint attól függetlenül, hogy először sikerült-e végül megtalálnia a szót vagy sem).
Hogy lehet ezt az előnyünkre fordítani?
Ha megfordítjuk a dolgot, akkor azt a kérdést kell feltenni magunknak: hogyan tudnám a lehető legfájdalommentesebben kivitelezni ezeket a mini-teszteket, lehetőleg a tanulás szempontjából optimális időben? A válasz teljesen egyértelműen az ANKI (egy elektronikus szókártya program).
Az ANKI-s cikk az Öt év – öt nyelv legnépszerűbb cikke és nem véletlenül – éppen ezért rengeteg komment és kérdés érkezik hozzá. Többnyire arról, hogy hogyan is kellene használni, milyen irányban érdemes gyakorolni a szavakat, stb.
A fenti cikk után azt hiszem tökéletesen egyszerű belátni, hogy a magyar—>célnyelv irányban. Tehát, ha mondjuk németül tanulok és mondjuk valamilyen hirtelen felindulásból meg szeretném tanulni a pillangó (Schmetterling) szót németül, akkor azt magyar-német irányban írom bele az ANKI-ba.
Így mikor legközelebb találkozom a kártyával, a program magyarul fogja kérdezni, hogy mi az a pillangó és nekem németül kell rá emlékeznem. Magyarul tesztel. Mini teszt.
Ha ugyanezt fordítva csinálnám (beírom, hogy Schmetterling, amiről meg kell mondanom, hogy mit jelent magyarul), az szép és jó, de igazából csak a passzív tudást fejleszti és közel sem olyan hatékonyan (tehát ismételtet). Hja, hogy így sokkal könnyebb? Sajnos a munkát nem lehet kikerülni, bele kell tenni a tanulásba. Szerencsére azért az ANKi leveszi a vállunkról a lehető legtöbb súlyt.
Az elő-teszt
A másik érdekes dolog, amiről a cikkben beszéltek, az előteszt-hatás:
„Itt arról van szó, hogy a későbbi tanulási folyamat hatékonyságát nagyban megnövelhetjük azzal, ha az információ megosztása előtt arra kérjük a tanulókat, tippeljék meg előre azt. Maradva a szuahéli tanulásának példájánál a szakember szerint sokkal jobban rögzül az a szó, aminek jelentését megpróbáljuk kitaláltatni a tanulókkal, mert az agy az előzetes teszt miatt szinte előkészíti a idegrendszeri hálózatot a befogadásra.”
Ez azt jelenti, hogy a szótárakat megint csak hagyjuk pihenni egy kicsit a tanulásnál. Lomb „kontext” Kató óta tudjuk, hogy a kontextus (szövegkörnyezet) mindennél többet ér és hogy bátran bízzuk rá magunkat. Magyarul, ha a saját szintünknek megfelelő szövegekkel és anyagokkal ismerkedünk, akkor érdemes megtippelni, hogy mit jelenthetnek az ismeretlen szavak. Természetesen a kulcsszó a „saját szint” – ha egy szöveg 50%-át nem értem, nehéz kitalálni a másik 50%-ot. Ha ez mondjuk 90%-10%, akkor azzal már kezdhetünk valamit.
A saját tapasztalatom ennél az, amit a legutóbbi orosz projektnél is csináltam: az Assimil mini leckéket tanulmányozva először mindig elolvastam oroszul a szöveget, meghallgattam párszor a hanganyagot hozzá, majd újra elolvastam őket, kikerestem az ismerős dolgokat és az ismeretleneket pedig megpróbáltam kitalálni, majd csak utána néztem meg a megoldást a másik oldalon. Javaslom mindenkinek.
A „Learning by doing” (csinálva tanulás) kétségtelenül a leghatékonyabb tanulási módszer, ebben semmi új nincs. Amiért nem szokták szeretni az emberek az azért van, mert:
- meg kell hozzá mozdulni
- szórakoztatónak kell lenni (hogy fenntartsa az érdeklődést)
Sajna ez így van. A melót bele kell tenni. Tehát ha objektíven nézzük, nincs új a nap alatt, mindössze annyi van, hogy megnyugodhatunk, hátradőlhetünk és megtörölhetjük gyöngyöző homlokunkat: a tudomány őrei is rábólintottak, hogy biza’ úgy van, ahogy eddig is gondoltuk. Tehát nyugodtan olvasd csak tovább az Öt év – öt nyelvet, mert ezek szerint eddig sem írt hülyeségeket. 🙂
A második problémára egy kiváló megoldást (ha már a szótanulásnál vagyunk) kínál a múltkor ismertetett LearnInvisible iOS szótanulós játék: függővé tesz, valamint a cikkben szereplő összes elméleti dolog már rég be van építve (például az új szót először megtippelteti veled és csak utána mutatja meg, hogy mit is jelent valójában. Előteszt-hatás, ugye.)
A technológia tehát még mindig rendkívül nagy barátunk, mind az ANKI, mind a LearnInvisible nagyban segíti a tanulást – és még hány ilyen dolog van! Le a 16. századi tanulási módszerekkel, le a magolással és a körmöléssel, pusztuljon a status quo! Most pedig nyomás tanulni, én pedig kalapálom az orosz cikket, valamint van még egy meglepetés projekt az év hátralévő részére. 😉
