Hanula Erikával már régóta ismerjük egymást virtuálisan az Öt év – öt nyelv miatt – azonban a közelmúltban volt alkalmam személyesen is találkozni vele. Erika amellett, hogy maga is lelkes nyelvtanuló, 18 éve tanít már angolt és Bán Annamarihoz hasonlóan ő is játékosan adja át három gyermekének a nyelvet, valamint fáradthatatlan lelkesedéssel írja a Csupa Szív Magazint.
Több órán keresztül beszélgettünk a nyelvtanulásról, tanításról, motivációról és be kell valljam, volt néhány „aha” pillanatom, amire ő mutatott rá. Ekkor kértem fel, hogy írjon egy cikket az Öt év – öt nyelv olvasóinak a szakterületéről: hogy mit tehet a szülő abban, hogy a gyermeke jobban tanuljon nyelv(ek)et. Át is adom Erikának a szót!
Gyakorló nyelvtanárként és háromgyerekes anyaként azt hiszem, egész jó rálátásom van arra, hogy a nyelvet tanuló diákok szülei hogyan is viszonyulnak a gyerek tanulmányaihoz. Persze, a szülő sokszor már rájött, hogy nyelveket tudni jó, hasznos, sőt már-már elengedhetetlen, csak ezt valahogy nem tudja megfelelően kommunikálni a gyereke felé. Pedig bizony még azok a szülők is nagyban tudják segíteni a gyerekeik (nyelv)tanulási folyamatát, akik maguk nem beszélnek nyelveket.
Igen, mély meggyőződésem, hogy a szülő az egyik legnagyobb, sikerhez vezető kulcsot adhatja a gyereke kezébe, mégpedig azt, hogy megmutatja, hogyan viszonyuljon a gyerek a tanuláshoz. Milyen módszerrel, hozzáállással érdemes tanulni, hogy ne csak a cél, de az oda vezető út is élvezetes legyen.Tehát mik azok a sarkalatos pontok, ahol a szülő hatással lehet a gyereke tanulási szokásaira:
A tudás számít, nem a jegy
Az iskolai rendszerünk, benne a nyelv oktatásával, olyan amilyen – nem jó. Sajnos, sok szülő, és persze diák is azt gondolja, hogy ha jók az iskolai jegyei, akkor a gyerek egyre többet tud, egyre jobban beszél egy nyelvet. Pedig ez koránt sincs így. Nagyon sokan vannak, akik egy-egy dolgozatra megtanulják a szavakat, a nyelvtani szabályokat, jó jegyet kapnak majd úgy, ahogy van, elfelejtik a tanultakat.
Egyszerűen nem épül be az aktív tudásukba az, amit elvileg megtanultak. A tanár azt látja, hogy az anyagot leadta, a szülő megnyugodva azt látja, hogy a gyerek jó jegyeket hoz haza, a diák pedig sokszor fel van háborodva, hogy pár hónap múlva is számon kérik rajta azt, amiből egyszer már volt dolgozat. Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy magasról tegyen rá a szülő, hogy milyen jeggyel állít haza a gyerek, de nagyon fontos tudatosítani, hogy nem a jegy a lényeg! Ha a tanuló elveszíti szem elől az eredeti célját –mármint, hogy tudjon egy nyelven kommunikálni-, és azért tanul, hogy az iskolában jól teljesítsen, akkor valahol nagyon elcsúszott a dolog.
Mi motiválja a te gyereked?
Tehát a szülőknek azt tanácsolnám, hogy beszéljék át a gyerekkel, miért akar egy nyelvet megtanulni. Mi a valódi motivációja? Külföldön akar továbbtanulni? Nyáron turistákkal kapcsolatos munkát szeretne vállalni, mert az jól fizet? Online stratégiai játékkal akar minél jobban játszani? Mindegy, mit mond, de fontos, hogy ő maga, a diák érezze fontosnak, hogy tudjon egy nyelvet.
Hányszor találkoztam már olyannal, hogy a gyerek csak azért jár külön angol órára, mert az anyja akarja. Nem is haladt a diák, mert a saját belső motivációját, a tüzet nem kapta lángra semmi. Szülőként szerintem nagyon nehéz, de nagyon fontos, hogy elfogadjuk, mi az, ami a gyereket motiválja.
Igen, még az online játékot is! Ha ez lobbantja be nála a motiváció tüzét, hát tekintsünk rá egy jó kis segítő eszközként. Szerintem az teljesen normális, ha egy gyereket nem tud az feltüzelni, hogy ha jól beszél egy nyelvet, akkor majd jó munkahelye lesz. Egyszerűen ez még olyan távoli dolog neki, hogy hidegen hagyja. Nyilvánvaló, hogy a saját életkörülményeiben fogja keresni az őt érdeklő dolgokat.
A nyelv kommunikáció, nem pedig egy tantárgy
A fentiekből következik, hogy a nyelv nem csupán egy tantárgy, hanem egy körülöttünk élő kommunikációs forma – hát így is kéne tanulni: felszívni magunkba a környezetünkből. Tehát az új Ipad használati utasításától a Balaton parti turistákig minden lehetséges alkalommal és módon. Ha már egy kicsit is beszéli a nyelvet a gyerek, bátorítsuk, hogy a nyaraláskor ő kérje ki a büfében az italokat, kérjük meg, hogy nézzen utána az interneten (egy angol oldalon) a nyaralási útitervnek, hogy segítsen nekünk elolvasni az angol nyelvű tájékoztatóban, hogyan kell bekötni a legújabb antennát, stb.
Lássa, hogy a nyelv él, legyen sok pozitív visszajelzése a nyelvtudással kapcsolatban. Nagyon jónak tartom a cserediák programokat, ahol egy adott idegen nyelven kell folyamatosan kommunikálni egy hasonszőrű diákkal. Ilyenkor befogadó családként is sokat tehetünk, hogy gyakorolja a gyerek a nyelvet – még ha a szülő maga nem is beszél idegen nyelveket.
Mit lát tőled a gyerek?
Minél inkább tinédzser korba ér a gyerek annál kevésbé fogja érdekelni a tankönyvszagú nyelvtanulás. Teszem hozzá, teljesen jogosan! Ilyenkor látja azt a szülő, amikor este a munkából hazaér, hogy a gyerek valami bugyuta sorozatot néz a neten, ahelyett, hogy a házi feladatát csinálná angolból. Ilyenkor persze a szülő kiborul, morog a gyerekkel, az visszamorog és lőttek az estének.
Pedig nem kéne elmérgesíteni a szülő-gyerek viszonyt ezzel, merthogy van egy jó hírem: ha a gyerek angolul néz valamilyen filmet, sorozatot, interjút a kedvenc énekesével, stb., azzal legalább annyit tanulja a nyelvet, mintha a házi feladatát csinálná – sőt! Csak így lehet hitelesen elsajátítatni az intonációt, a valódi kiejtést, a hanghordozást, a mimikát, stb., aminek a hiányában nagyon nehéz megérteni egy másik ember idegen nyelvű beszédét. Ezek nélkül csak „géphangon” tud az ember beszélni.
Ilyenkor azt tanácsolnám, hogy legalább öt percre üljünk le a gyerek mellé, és őszintén érdeklődve beszélgessünk róla, mit néz, azt miért szereti, meséljen róla. Ezzel a gyerek azt látja, hogy valóban érdekli az anyját, apját az ő világa, kíváncsi rá, törődik vele. Szülőként pedig bepillantást nyerhetünk, mik foglalkoztatják a gyerekünket, mivel tölti a szabad idejét. Pár perc, de az otthoni esti hangulat máris gyökeresen más lesz. (Ja persze, azért ezek után rá lehet kérdezni, hogy a lecke készen van-e már. Én mondjuk azt is megkérdezném, hogy azokat, amiket a filmekből tanult fel tudta-e használni a házi feladatban. Pl. egy fogalmazásba beleszőheti azokat a kifejezéseket, amiket a filmekből szedett föl.)
Azt gondolom, a nyelvhez fűződő kapcsolat alapvetően meghatározza, milyen jól/könnyen tud valaki megtanulni egy nyelvet. Ha sok a pozitív kapcsolódása a gyereknek a nyelvvel, mert olyan felületeken foglalkozhat vele, amit szeret (kedvenc könyv, film, dalok, képregény, számítógépes játékok), ha a szülő esetleg beszél nyelveket, és önfeledten játszik a gyerekkel (egyszerű játékokat: barchoba, memória, scrabble, stb.), ha sok a pozitív visszajelzés (a kempingben a nyaraláson megértette magát az idegen kisgyerekekkel), akkor szeretni fogja a nyelvet.
Amit pedig szeretünk, amivel szívesen foglalkozunk, azt sokkal könnyebben befogadja az ember elméje. Ha viszont azt hallja a gyerek otthon „Jaj, istenem, én sosem tudnék megtanulni angolul, ezerszer próbáltam már, de nekem nincs nyelvérzékem hozzá!”, akkor bizony nagyon mélyen beivódik ez a tudatába (vagy tudatalattijába?). Nem is gondolná az ember, milyen nagyon fontos ez a fajta „oda se figyelek” kommunikáció! A gyerekek a kifinomult érzékelőikkel már nagyon korán leveszik a mi hozzáállásunkat az élethez, tanuláshoz, nyelvekhez, és bizony utánoznak minket, szülőket!
Ezért is, talán a leghitelesebb dolog, amivel meggyőzhetjük a gyerekünket, hogy nyelvet tanulni fontos és jó, ha mi magunk, szülőként is belevágunk egy nyelv megtanulásába. Ó, igen, tudom, ilyenkor szokott az jönni, hogy nekem nincs időm, pénzem, energiám rá. Persze, van az a helyzet, amikor ez helytálló, de legtöbbször csak kifogás.
Nem az a lényeg, hogy letegyél egy nyelvvizsgát, hanem hogy szeresd a nyelvtanulás folyamatát és ezt mutasd is ki a gyereked felé! Az internet tele van ingyenes és zseniális ötletekkel, amelyeknek a segítségével megtalálhatod azt a napi 15 percet, amikor élvezettel tudsz egy nyelvvel foglalkozni. Nem is kell messzire menni, nézz körül ezen az oldalon!
Összefoglaló
Gondolom, a fentiek után nem meglepő, ha azt mondom a szülő viselkedésének, gondolkodásmódjának, a (korai) szülő-gyerek kapcsolatnak hihetetlenül fontos szerepe van a gyerek személyiségfejlődésében.
Ami ugye kihat az iskolai tanulmányaira, a társasági életére, a lelki fejlődésére és még ezer más dologra. Ezért is hoztuk létre a Csupa Szív Magazint, ahol gyakorlati tanácsokkal, inspirációkkal, ötletekkel szeretnék segíteni a szülőket ezen az úton.
Mert hisszük azt, hogy mint mindenben, ebben is lehet fejlődni, és ha ma nem úgy sikerült a napod a gyerekeddel, ahogy azt szeretted volna, mindig ott a holnap, amikor újra próbálkozhatsz. Ha kedvet kaptatok hozzá, nézzetek be hozzánk egy kis pozitív energiacsomagért!
írta: Hanula Erika
