A nyelvtanulás összetett dolog. Annyi mindennel kell egyszerre zsonglőrködni (nyelvtan, szavak, kiejtés, kultúra, stb.), hogy szinte már-már lehetetlennek tűnik mindent kézben tartani és az ember úgy érzi, nem jut egyről a kettőre, nem halad a kitűzött célja felé (legyen az akár egy nyelvvizsga, egy esszé, egy interjú, vagy akármi), csak vergődik.
A probléma megoldását én a fókuszban látom.
Mi az a fókusz?
Nem, nem Marsi Anikóék, hanem sokkal inkább az, amikor
- Az ember ismeri a pontos célját
- Azt is tudja, hogy HOGYAN jut el oda
- És végül meg is teszi a szükséges lépéseket, hogy oda is érjen
Rengetegen kérdezik ilyen-olyan formában, hogy mit csináljanak, hogy „jól megtanuljanak egy nyelvet”. Azt én is szeretném tudni, úgyhogy ha valaki majd rájön az univerzális megoldásra, ne tartsa vissza és ossza meg velem is.
Őszintén: fogalmam sincs. Minden ember más, minden ember célja más, mindenkinek más jön be, mindenki máshogy tanul a leggyorsabban.
A gyors haladás kulcsa a fent említett három pont mester szintű kezelésén múlik, ehhez pedig a megfelelő kérdéseket kell tudni feltenni.
1. Kérdezz jót!
Melyik nyelvkönyvet/kurzust válasszam, ha jobban szeretnék beszélni X nyelven?
Ez egy példa a NEM jó kérdésre. Egy nyelvkönyvtől/kurzustól miért beszélne jobban valaki?
Ha kitöltesz még hatszáz nyelvtani gyakorlatot, akkor attól reális vajon azt várni, hogy folyékonyabban beszélsz majd, vagy lehet, hogy inkább keríteni kellene pár anyanyelvű ismerőst és gyakorolni velük a beszédet? Lehetséges, hogy ez gyorsabban eljuttat majd a célodhoz, mint a könyv fölötti görnyedés?
Én úgy tenném fel a kérdést:
Hol találok olyan embereket, akikkel gyakorolhatnám a célnyelvet, hogy aztán rövid időn belül sokkal folyékonyabban beszéljek?
Ez egy JÓ kérdés.
Persze, a könyveknek, kurzusoknak, nyelviskoláknak, magántanároknak, stb. mind megvan a maguk helye a nyelvtanulásban, mindössze arra szeretnék rávilágítani, hogy nem biztos, hogy a már készen szállított megoldások lesznek a nyerők.
Jó kérdéseket kell feltenned, ez kijelöli a célodat (1. pont).
A félreértés elkerülése végett: a cél bármi lehet, nem kell annak folyékony beszédnek lennie (csak tapasztalatom szerint ezzel van a legtöbb embernek problémája.)
2. Készülj fel!
Ha ismered a célt, akkor egyszerűen összegyűjtesz minden lehetséges forrást hozzá (folytatva a példánkat: minél több anyanyelvű ismerőst, esetleg kiejtést segítő programot/szótárt, egyszerű, beszélt kifejezések gyűjteményét, stb.), majd pedig rendszerezed azt.
Felméred, hogy miből, mennyit, mikorra és hogyan kell teljesítened. Ez megrajzolja az utat a térképen (2. pont)
3. Tedd bele a munkát!
A legtöbb ember ettől fél a legjobban. A legtöbb embernek nehezére esik időben felkelni, egy fél órát—órát a megfelelő módszerrel (1-2. pont) a nyelvre szánni, MINDEN NAP, konzisztensen. A legtöbb ember sajnos nem is ér el túl jó eredményeket.
A jó hír azonban, ha tudod, hogy mit kell csinálnod és miért csinálod azt, akkor már csak szépen végig kell topogni az úton – ehhez pedig elég naponta csak egy kicsit foglalkozni a nyelvvel és előbb vagy utóbb, de oda fogsz érni. Marha egyszerűen hangozhat, de mégsem teljesen evidens: ne azzal foglalkozz, ami nem a kijelölt cél felé visz.
Lehet, hogy a lelkiismereted megnyugtatja, hogy beiratkozol egy harmincötödik nyelvtanfolyamra, de ha te az amerikai sorozatokat szeretnéd érteni, akkor hallás utáni szövegértést kell gyúrnod tízezerrel, nem pedig a folyamatos múltidő rejtelmeit boncolgatni (félreértés ne essék: minden összefüggésben van mindennel, de a nagyobb hangsúlyt oda kell helyezned, ami a megfelelő irányba terelget, ergó kell nyelvtant is tanulni, de annak is megvan a helye.)
Ennyi. Ne bonyolítsd tovább. Ne ringasd magad abba az ábrándba, hogy ha még 98767 kitöltős feladatot megcsinálsz, akkor jobban fogod érteni a beszélt szöveget. Ha a szívedre teszed a kezed, akkor belül te is tudod: ez nincs így.
Csak ne félj beletenni a munkát, ami a helyes irányba visz.
A dolog apropóját számomra most a kínai nyelvvizsga jelenti: egészen pontosan tudom, hogy mit kell tudnom a vizsgára, a felkészüléssel jól állok, azonban természetesen vannak részek, amikkel izzadok rendesen – de nélkülük nem fog sikerülni a vizsga (hogy melyik, arról a hétvégén megjelenő cikkben lesz szó). Tehát azokat kell gyúrnom, azokra kell fókuszálnom.
A fenti lépéseken szépen végigmentem, kiderítettem, hogy mi az, ahova el kell érnem (1. pont), aztán ki kellett találnom a hogyant (2.) és végül naponta foglalkozni a dologgal. A többi nem érdekes.
Nem akarok kínaiból atomfizika előadást tartani, nem próbálom meg senkivel elhitetni, hogy 1 hónap alatt meg lehet tanulni kínaiul – de a nyelvnek egy nagyon pici, jól definiált, jól fókuszált szeletét igen.
Részletek hamarosan, addig is, ha megrekedtél a nyelvtanulással, akkor szánj rá fél órát, menj végig a fenti lépéseken és adj új löketet magadnak azzal, hogy a megfelelő dologra fókuszálsz – az eredményt pedig oszd meg velünk is!
