A blog rendszeres olvasóinak bizonyára nem ismeretlen szerkesztőségünk ausztráliai kötődése – ennek fényében az alábbi írásban az ausztrál angolról, kultúráról, szociális hálóról beszélgetek egy ausztrál hölggyel, természetesen angolul.
A videó másik nem titkolt célja, hogy megmutassa: valóban beszélek angolul, még ha az Ausztráliából való hazaköltözésem óta eltelt két év alatt némileg meg is kopott a dolog. Az anyag szerkesztésénél még az is feltűnt, hogy az ausztrál akcentusra oly’ jellemző módon minden mondat végén felviszem a hangsúlyt – aki nincs hozzászokva, meglehetősen idegesítőnek találhatja (bevallom, néhányszor én is bevertem volna a saját arcom), affektáló.
Pedig esküszöm nem direkt és nem a kamera miatt van. Na, lássuk a lényeget – az elhangzottakról magyarázat alant (az alul lévő kis buborékra kattintva bekapcsolhatod mind a magyar, mind az angol feliratot).
Az ausztrál angol legendája
Ahogy azt az ausztrál akcentusos cikkben már kiveséztük, a kenguruföldi nyelvjárásnak kétségtelenül megvannak a sajátosságai, ami miatt lehet szeretni, lehet gyűlölni, lehet nem érteni, de semmiképpen nem lehet iránta közömbösnek maradni.
A magam részéről roppant szórakoztatónak találom és mikor meghallok egy ausztrált beszélni (főleg, ha a széles akcentust beszéli), akkor azonnal mosolyra húzódik a szám. Anna egyébként nem a széles, hanem az általános ausztrál akcentust beszéli, bár elmondása szerint egy pár korsó sör után már némileg áthajlik. Az élő nyelv, ugye.
Érdekes megfigyelni nála is ahogy az „á” hangot inkább úgy ejti, mintha az „a” és az „á” között lenne (pl. a light szónál jól megfigyelhető), valamint az orrban képzett hangot, ami amúgy is nagyon jellemző az ausztrálokra.
A legenda szerint a kontinensen lepraként terjedő legyek erősen közrejátszottak ebben: egyszerűen képtelenség volt úgy beszélni, hogy ne szálljanak bele az ember orrába/szájába, ezért az emberek alig nyitják ki a szájukat beszédnél, ezért is képződik a hang az orrban.
Eredet
A legenda még azt is tartja, hogy az ausztrál angol eredetileg az angliai Cockney-ből ered – a munkásosztály által beszélt, nem éppen Shakespeari nyelv még korcsosabb változatának tartják az ausztrált (főleg az amerikaiak nincsenek érte oda. Ez azonban visszafelé is igaz.)
A Cockney-i angolról tudni kell még, hogy egy nagyon fontos dologgal járult hozzá a nyelv gazdagságának bővítéséhez: a rímelő szlenggel. Rettentő érdekes dolog, a videóban azonban lehet, hogy nem jön át teljesen, hogy miről van szó. A dolog úgy épül fel, hogy egy adott szóra keresnek rímelő szópárt, majd magát a rímelő tagot elhagyják belőle, így a szlenget csak azok értik meg, akik ismerik a rímet. Egy pár példa mindjárt megvilágítja a dolgot:
Telephone – Dog and Bone
Road – Frog and Toad
Stairs – Apples and Pears
Tehát ha a Telephone (telefon) szót akarom szlengesíteni, akkor egyszerűen csak veszem a dog and bone kifejezést (ami ugye rímel rá), majd lecsípem belőle a bone szót – így szlengben a dog (ami normál esetben kutyát jelent) telefont fog jelenteni, teljesen összezavarva a hallgatót, aki nem érti, hogy mi van.
Ugyanígy van a Road (út) is: Frog (béka) and Toad (béka), ami rímel rá, lecsípjük a Toad szót, így megmarad a frog. Tehát ha azt mondom, hogy „Let’s hit the frog„, akkor nem állatkínzásra szólítom fel a beszélgetőpartnerem, hanem arra, hogy induljunk már el (csapassuk neki az útra, szó szerint).
Az egyik legismertebb rímelő szleng, amit Anglián kívül is használnak napjainkban (sőt, érdekes módon inkább csak ott), az a Stairs (lépcső) – Apples (almák) and Pears (körték). Így ha azt mondom, hogy „I’m going up the apples”, akkor nem őrültem meg, mindössze szlengben mondtam azt, hogy „felmegyek a lépcsőn”.
A sort a végtelenségig lehetne folytatni, akit jobban érdekel a dolog, érdemes átfutni a wikipedia cikkét.
Tipikus ausztrál szavak és kifejezések
A videóban is elhangzik az egyik leggyakrabban használt szó: „mate„, amit magyarra talán cimborának lehetne a legjobban fordítani, bár ez nem adja át teljesen a szó értelmét. Annyira gyakori, hogy szinte tényleg minden második mondat végére odateszik, mondja fiatal öregnek, öreg fiatalnak, fiú lánynak, csajok fiúknak – tényleg mindenki. Mindenki lehet cimbora, rögtön az első perctől fogva.
Lecimborázod a bolti eladót, az egyetemi tanárt, a főnöködet és senki nem fogja rossz néven venni, sőt. A dolog még az első világháborúból ered, mikor is az ANZAC (Australian and New Zealand Army Corps -thank you Alex!) katonákat kivezényelték Gallipoliba, akiknek ez volt az első nagyszabású akciójuk, amit keményen be is szívtak, azonban a legenda innen eredezteti a híres ausztrál bajtársiasságot, ahonnan a kifejezés is jön: „They would give you their shirt off their back” – még a saját pólójukat is odaadják érted/neked.
Rögtön szót kell ejtenünk a második leggyakrabban használt szóról, mely nem a „the” vagy a „you”, hanem az, hogy „hey„, amit szintén, jellemzően, a mondat végére tesznek oda (szintén minden második mondat végére) és egyfajta megerősítésre váró kérdésként jelentkezik. Példa:
What a game it was last night, hey? – Micsoda meccs volt a tegnapi, mi?
Az amerikai angolban talán a „right” szó helyettesíti az ausztrál „hey”-t, de nem pontosan ugyanaz a funkciója, csak hasonló. Mivel sok mondat végére odakerül, ezért a kezdő fülnek, ami nem járatos az ausztrál kiejtésben, úgy hangozhat, hogy valami teljesen idegen nyelvet beszélnek – pedig ha az ember tudja, hogy mire figyeljen, nem is olyan nehéz megérteni.
Ehhez persze az sem árt, ha az ember tisztában van a rendkívül színes kis hasonlatokkal, amit tipikusan Ausztráliában használnak. Példa következik:
Ha valakit nagyon nem kedvelsz, akkor azt mondhatod rá:
„I wouldn’t even use him as shark bait” – Még cápa csalinak sem használnám.
Ha valaki nagyon reménytelen eset, akkor:
He couldn’t even organize a piss up in a brewery – Még egy berúgást sem tudna megszervezni egy sörfőzdében.
Természetesen vannak szavak, amiket inkább csak az ausztrálban használnak. Például a vietnámi papucsra még itthon is szoktuk használni az angol flip-flopot, Ausztráliában ezt thongs-nak hívják (és az év 12 hónapjából 9-ben mindenki ebben jár, mindenhová). Míg az angol angolban a trousers az gatyát jelent, a pants náluk alsógatyát, míg Ausztráliában a sima gatyára is használhatod. Anna a videóban használta a „uni” szót, ami természetesen a university (egyetem) rövidítése – azonban annyira elterjedt a használata, hogy a universityt már kis sem szokták mondani.
A sort persze a végtelenségig lehetne folytatni, ez inkább csak ízelítő abból, hogy egy nyelvet mennyire különbözőképpen lehet beszélni. Erről ír blogot egy amerikai nyelvész, aki angliában él, akit érdekel a dolog, érdemes megkukkantani itt.
Kiejtés
Legvégül essen még pár szó a kiejtésbeli különbségekről: míg Amerikában azt mondják a paradicsomra, hogy tomato (ejtsd: tométó), addig Ausztráliában és Angliában is tomátónak ejtik. Érdekes kis szavacska az either (sem) – ezt lehet „íder”-nek vagy „ájder”-nek is ejteni, mindkettő elfogadott. Igazából még az anyanyelvűek is felváltva használják.
Az ausztrál angolra jellemző még a már említett „a” és „á” közötti átmenet, valamint az „o” hang furcsa ejtése: mintha egy „j” is odakeveredne mellé. A nem szó például úgy hangzik leginkább, mintha azt mondanák, hogy „nooooj”.
A videóban volt egy kis szójáték is, ez a nagysikerű Flight of the Conchords sorozatból való, és az új-zélandi „íző” kiejtést figurázza ki. Az érdeklődők itt tekinthetik meg az ominózus jelenetet.
Az „ízés” miatt a „dead” (halott) szó úgy hangzik az amerikai fülének, mintha azt mondta volna, hogy „did” (csinált). Ha ennyi segítséggel ki tudod bogozni a videót, akkor máris elég jó szinten van az angolod!
Frissítés (2016. január): Időközben elértem az anyanyelvi szintet angolból és készítettem egy ötnapos videókurzust, amiben összefoglaltam 7 év nyelvtanulási tapasztalatát, amelyeket felhasználva háromszor gyorsabban haladhatsz angollal. Katt ide, ha kíváncsi vagy rá!
