Kérem tisztelettel a blog.hu nem akarja, hogy az ember felelős blogger legyen, egyszerűen mikor leülök írni valamit, mindig vagy karbantartás van, vagy csak egyszerűen nem hajlandó befogadni, amit írok és hibára hivatkozva elhajt melegebb éghajlatra. Mindezt nem sopánkodásból akarom írni, csak mentegetőzöm a tartalmas irományok hiánya miatt. De így legalább van mire fogni.
Szóval mostanság rengeteg időt szenteltem a nyelvtanulási technikák tanulmányozásának, hogy szűkíthethessem a kört – mi az ami nekem jó, és mi az, ami kevésbé. Kezd is szűkülni a dolog, ahogyan kell. Csak gondoltam addig nem untatok vele senkit, amíg valami kézzel fogható nincs. Mindenesetre arra már rájöttem, hogy nem érdemes semmit leírni, hogy „ez má’ pedig kerek-perec így van és kész”, mert általában a rá következő nap rájövök, hogy mégsem.
Röviden vázolnám, hogy jelenleg hol tartok: eredeti (blog indulása előtti időről beszélünk ehelyütt) elképzelésem szerint valami olyasmi módszert szerettem volna fellelni az internet eldugott zugaiban, amivel a gyerekekhez hasonlóan akkumulálhatom a tudást. Tudom, közhely, meg elég gázos terület, hiszen még a nagy koponyák is egymást gyalázzák a különböző teóriákkal, így nem hogy egységes tematika és megfejtés nem létezik, de még nagyjából egy irányba mutató vélemények sem. Éppen ezért az egyszeri tanulónak marad a „kipróbálom – ha működik jó, ha nem működik nem jó” körhinta.
Aztán ráakadtam Tim Ferris jómunkásember írásaira, amiben pimaszul kijelenti (mi több, be is bizonyítja), hogy biza 3-12 hónap alatt minden nyelvet meg lehet tanulni 90%-os teljesítménnyel. Az elmélet szerint ízekre bontja a nyelvet, majd a kis darabkákat egyenként emészti meg, legvégül összekalapálja egy egésszé és csodálatos folyamba önti. Kár, hogy azt nem részletezi, hogy hogyan. Csak morzsákat vet a pórnépnek, és hát nincs mindenkinek pár éve rá, hogy kísérletezgessen (mint ahogy neki volt).
Ekkor határoztam el, hogy ha már úgyis csak fél évem van az első nyelv sikeres befogadásáig, jobb ha felkötöm a felkötnivalót és megpróbálom alkalmazni a módszerét – azaz menjünk neki technikai oldalról a dolognak, ahelyett, hogy a kényelmes „majd úgy, mint a gyerekek” módszerrel bohóckodnék mondjuk nyelvenként öt, de minimum három évet.
Ekkor viszont további olvasmányokra és cikkekre bukkantam, miszerint a nem megfelelő módszerrel való tanulás kárt tesz a tudásban, későbbi haladásunkra lesz rossz hatással. Megint ott voltam, ahonnan elindultam. Magyarán szólva: ne csináljak semmit, mert jó esetben is csak stagnálok, rossz esetben még el is rontom a meg sem lévő nyelvtudásomat.
A 22-es csapdájából csak a valamelyik irányba való elmozdulással tudom elképzelni az egyről-kettőre jutást. Eképpen úgy gondoltam, hogy a két dolgot egymásnak eresztem (technikai tanulás vs. gyermeki tanulás) és megpróbálom mindkettőből a legjobbat magamévá tenni.
A következő alapelvek szerint kívánok haladni:
– Csak és kizárólag jót/helyeset akarok megtanulni, aminek helyességében csak a kétely szikrája is felmerül – kuka.
– Abból indulok ki, hogy a tudás nem lehet rossz – tehát attól nem lehetek hátrányban, hogy valamit tudok (pl.: nyelvtan, ami a „gyermekek tanulási módszerét” támogatók szerint a későbbiekben lelassít, mi több, káros hatással van a tudásra)
– Meg sem fordult a fejemben, hogy a maradék öt hónap ne lenne elegendő a kitűzött cél elérésére (ha meg kicsit csúszik a dolog, nem baj, majd a többi nyelvnél behozom a lemaradást)
– Csak olyan módszert vagyok hajlandó elfogadni, amit hitelt érdemlően bizonyítottak (értsd: meggyőződtem róla, hogy az általam felállított követelményeknek 100%-ig megfelel). Ennek értelmében nincs értelme nyelvvizsgákról és lingvisztikai szakkifejezésekről beszélni, mert az mind szép és jó, csak kb. annyi köze van a nyelvtanuláshoz, mint.
Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a próbálgatás időbe kerül, abból pedig ugye mint tudjuk, sosincs elég. Mi több, az itt leirtak nem garantált módszerek arra, hogy bárki másnak ugyanígy működik. Amennyiben mégis, a söröket a szerkesztőségbe tessenek küldeni. Köszönöm.
A következő hetekben szeretnék pár elmaradt posztot is kihegeszteni ide (főleg teszteket, másrészt még egy pár saját gondolatot) – kérem, maradjanak vonalban.
