Zoli egy nagyon régi olvasóm – az évek során sokat leveleztünk. Mindig nagyon határozott volt, és vállalkozó lévén pontosan tudja: hogy eredmény csak akkor lesz, ha az ember bele is teszi a munkát.
A nyelvtanulás azonban valahogy mindig kivétel volt. Mint oly sok másnál, az oktatási rendszer neki is adott néhány pofont, ami sok-sok évre visszafogta a fejlődésben.
Aztán októberben úgy döntött, hogy elég volt ebből – csatlakozott a Szólalj meg! kurzusomhoz, mert szerette volna, ha egy használható rendszer mentén tudna haladni.
Hogy ne csak értse az angolt, hanem használni is tudja.
Ehhez pedig nem több nyelvtanra meg szóra van szükség, hanem egy rendszerre, ami megengedi a hibázást és bele van építve a sikerélmény garanciája.
Zoli a 4. héten sikeresen rögzítette a zárófeladatot: egy teljes órát beszélt angolul egy másik emberrel, amiről videó-felvételt is csinált.
Megkértem, hogy írja össze a tapasztalatait. Ami külön érdekes, hogy milyen nyíltan vállalja a jelenlegi szintjét. Igen, nem tökéletes, de nem is ez volt a cél – hanem, hogy tudja, hogy hogyan fejlessze tovább az angoltudását.
Az egy órás beszélgetés teljes felvételét a cikk végénél találod, de előbb nézzük meg, hogy mit is kell Zoliról tudni.
-Bálint
Magamról
Szegeden élünk a feleségemmel, gyerkőceinkkel. Tulajdonképpen a szokásos hétköznapi életet éljük: dolgozunk, sportolunk, tanulunk, játszunk és “pihenünk”. Jelenleg a Webmotion digitális ügynökségnél dolgozom mint marketing vezető (és az E-ker Vekker podcast házigazdája is egyben).
Imádom ezt a munkát. Jó csapat, rugalmas munkaidő, változatos kihívások, folyamatos tanulást igénylő környezet.
Egyetlen egy dologgal kezdett bajom lenni, ez pedig az angol.
Közel 15 éve már, hogy beszippantott a marketing.
Persze a fősulin még nem tanultunk az online részéről, ezért ezt autodidakta módon sajátítottam el. Feljártam Budapestre előadásokra, megvettem mindent, amit megengedhettem magamnak. Persze szigorúan magyar anyagokból tanultam.
Pedig ha valaminek, akkor a marketingnek az anyanyelve az angol. Minél komolyabb szintre kerültem szakmailag, annál egyértelműbbé vált, hogy angol nélkül nem fejlődhetek tovább.
Valamiért – tudat alatt – mindig úgy gondoltam magamra, mint akinek nincs nyelvérzéke.
Az nagyobb baj, hogy ezt sokáig el is fogadtam. Végül is le lehet úgy élni egy életet, hogy nem szólal meg idegen nyelven az ember!
Viszont ez valahol mélyen frusztrált. De miért nem sikerült egyedül? Mit ronthattam el?
A korábbi nyelvtanulásomról
Vajdasági gyerek lévén általános iskolában a szerb nyelv kötelező volt. Megtanultam, amit meg kellett, jó jegyeket kaptam, de megszólalás nem ment.
Ezért soha nem alakulhatott ki barátság köztem és a szerb anyanyelvű iskolatársaim között. Nem hagytam. Nem nyitottam feléjük, sőt kifejezetten kerültem a társaságukat.
Mégpedig pusztán abból az okból kifolyólag, hogy féltem, hogy kinevetnek, ha rosszul mondok valamit.
Sajnos volt ilyen tapasztalatom, ezért úgy voltam vele:
“Rajtam aztán ne röhögjön senki!”.
Ennek az lett az eredménye, hogy a többiek, akik felvállalták a bakikat, szépen lassan túltettek rajtam.
Az általános felső tagozatába bejött még pluszban a német nyelv, mint kötelezően választott tantárgy. Ugyanaz játszódott le, mint a szerb nyelv esetében. Bemagoltam mindent, megírtam a dolgozatok, vittem haza az ötösöket, de megszólalni azóta sem tudok németül.
Bemagyaráztam magamnak, hogy a szerb és a német nehéz nyelvek.
Szüleim támogattak hogy próbálkozzak meg az angollal.
Ez különóra keretein belül valósulhatott csak meg. Így heti 1 alkalommal angol különórára jártam. Yeah! Általános iskola utolsó 4 évében 3 nyelvet tanultam. Eredménytelenül. A tantermi módszer megbukott nálam.
A diplomához szükség volt a nyelvvizsgára, így a fősulin ezt gyorsan letudtam egy angol alappal. Ezt követően teljesen elhanyagoltam az angolt (is).
Olyan munkahelyeket kerestem – és nyilvánvaló, hogy olyan céghez vettek fel – ahol nem volt szükség nyelvtudásra.
Kb. 6 évet töltöttem el úgy, hogy az életem egyik területén sem léptem előre. Többek között az angollal sem. Időközben megszületett az első fiam, akinek érkezésével átértékeltem és újraterveztem az életem.
Új célok, új munkahely stb. Rohamtempóban fejleszteni kezdtem magam. Próbáltam behozni az elpazarolt éveket. Az önfejlesztés volt az, ami ismét ráirányította a figyelmemet a nyelvtanulásra.
2019. tavaszán lehetőségem nyílt céges szinten angoltanár igénybevételére. Azonnal éltem a lehetőséggel, ami heti egy órát jelent. A tanár magyar, viszont nagyon rugalmas és hajlandó volt alkalmazkodni az igényeimhez. Vagyis, hogy beszélgessünk a nyelvtan helyett. Így az órák 90%-ában diskurzus folyik.
Miért tanulok angolul?
Az első lehetséges válasz az, hogy a karrierem miatt, azonban ez általános válasz lenne. Ezért csavartam egyet a dolgon. Mivel imádom azt, amit csinálok, tulajdonképpen a munkám egyben a hobbim is. Vagyis akkor saját magamért tanulok nyelvet. Ez még mindig tágnak tűnt, ezért mélyebbre ástam, hogy mi az ami fontos nekem:
- Imádok tanulni és fejlődni, erre pedig a nyelv egy tökéletes eszköz.
- Szeretem befejezni amibe belekezdek, szeretem lezárni a dolgokat. Márpedig az angolt még nagyon nem fejeztem be.
- Szeretek új embereket megismerni. Szeretnék beszélgetésbe elegyedni külföldiekkel. Nem felszínes smalltalk-ra gondolok, hanem tartalmas társalgásra.
- Nekem (is) fontos a siker. Nem az a siker, ha elérek valamit. Az eredmény, egy mérföldkő, aminek örülök. Számomra a siker maga a folyamat, hogy haladok az életcélom, jövőképem felé.
- Vannak sikeres emberek, minták előttem, akik haladnak a saját útjukon. Az általam követett értékes embereknek van egy közös jellemzője: szinte kivétel nélkül beszélnek minimum egy másik nyelvet. Számomra ez követendő példa.
- Fontos, hogy jó példát mutassak a gyerekeimnek. Ha én nem beszélek egy idegen nyelvet sem, hogyan várhatnám el tőlük ugyanezt?
- Anyagiak: az egyik legegyszerűbb és legkézenfekvőbb bevételnövelő lehetőség, ha beszélek valamilyen idegen nyelvet.
- A végére maradt az egyik legjobb motiváló tényezőm. A nyelvtanulás egyik kellemes mellékterméke: az önbizalom növekedése. Nem tűnik nagy dolognak, de érezhetően építi az ember személyiségét.
Szóval a fenti dolgokat nyerhetem, ha nyelvet tanulok.
Azonban vannak olyan helyzetek, amikor nem elég csak a lehetséges nyereségre fókuszálni.
Ilyenkor a “Mit nyerhetek, ha….?” kérdéssel szemben a “Mit veszíthetek, ha…? kérdést érdemes feltenni.
Mit veszíthetek, ha nem tanulok nyelve(ke)t?
A fenti miértek egy részéhez a lehetséges veszteségekre való fókuszálással jutottam el.
Hogyan jutottam a Szólalj meg kurzusig
Bálint munkásságát 3 éve követem és első látogatásom alkalmával egyből fel is iratkoztam a memória kurzusára.
Rákerestem, hogy mikor történt az első levélváltásunk. Kíváncsi voltam, hogy melyik levél törte át azt a gátat, amiért billentyűzetet ragadtam. Érdekes dolgot találtam:
A levél témája az önkéntes nehézségről szól (tulajdonképpen erről szól a Szólalj meg is)
Gyakorlatilag erre az időpontra tehető az angol tanulásom kézbevétele, aminek az eddigi csúcspontja a Szólalj meg kurzus elvégzése volt.
Miért történt most az áttörés?
Több dolog is közrejátszott.
Említettem már, hogy az önbizalom számomra kulcs tényező az élet minden területén. Önbizalom pedig a dolgok csinálásából jön, a cselekedet alakul át önbizalommá. A csináláshoz viszont idő kell. Bele kell tenni magad az adott tevékenységbe. A nyelvtanulásba is.
Beszéljenek a számok!
Van egy fejlődést mérő táblázatom, amiben az életem különböző területein belül célokat tűzök ki, amelyeket számszerűsítek. Ezáltal mérhetővé teszem a fejlődést.
Év elején azt az optimista célt tűztem ki, hogy napi 1 órát foglalkozom az angolommal. Ez a Gold fokozat lett volna. Az Silver fokozathoz egy év alatt 255 órát kellett volna összehoznom, a Bronze fokozathoz pedig 183-at (azaz napi fél órát). A Sum oszlopban látszik, hogy nem állok túl fényesen így december eléjén.
De…
A Szólalj meg kurzus 4+1 hetében cirka 28 órát foglalkoztam az angollal, ami az éves teljesítményemnek majd az ⅓-a.
A kurzus előtt úgy éreztem, ha most nem vágok bele, akkor soha. Valamiért mindenhonnan erre utaló jeleket kaptam. Hiszek az összefüggésekben és bízom is bennük.
Rájöttem, hogy nincs olyan, hogy ideális időpont.
Egy idézet, amivel a kurzusra való jelentkezés előtt találkoztam:
“A halogatás a legjobb út, hogy a kis problémákból nagyok szülessenek.” – On Sai, írónő
Nálam egyébként is működik, ha nyomást helyezek magamra, azáltal, hogy belemegyek ismeretlen helyzetekbe.
Például: egy csütörtök este úgy foglaltam szombatra reggelre időpontot egy ukrán nyelvtanárhoz, hogy még nem készültem fel az anyagból. Volt rá bruttó 36 órám.
Erre utal Parkinson törvénye is:
“Work expands so as to fill the time available for its completion.”
Vagyis ha 3 hétre előre foglalok időpontot, valószínűleg addig húztam volna a felkészülést is. A történethez annyi hozzátartozik, hogy 24 óra valóban kellett volna még. 🙂
Kiért?
A kérdés feltevést tovább csavartam és a MIÉRT-et, kicseréltem a KIÉRT-re. Lehet, hogy kicsit egoista vagyok, de a válasz az, hogy magamért. Ezáltal tudom az összes korábban felsorolt dolgot fejleszteni.
Plusz tényező
A kurzusnak volt egy számomra nagyon hasznos tulajdonsága, ami biztosítékot jelenthetett a sikerre: heti bontásban dolgoztunk, így rá voltam kényszerítve, hogy elvégezzem a feladatokat különben lemaradok.
Rengetek online kurzust megvásároltam már, de nem mindet fejeztem be (pedig utálom félbehagyni a dolgokat). Itt ezt Bálint kivédte a fenti megoldással. Számomra ez is olyan pont volt, ami adott egy lelki megnyugvást, hogy ez a helyes döntés!
Hogy érzem magam?
Fel vagyok pörögve. Annak ellenére, hogy nagyon zsúfolt és fárasztó időszakon vagyok túl, sokkal inkább érzem magam feltöltöttnek, mintsem fáradtnak. Elértem egy célt, egy mérföldkövet. Ezáltal kaptam egy önbizalom löketet és további motivációt. Ami még fontosabb, hogy sikeresnek érzem magam, hiszen haladok tovább a fejlődési pályámon.
A kurzus elején kellett csinálni egy bemutatkozó videót.
Noha nem volt kötelező, de megosztottam a tanulótársaimmal, akiktől egy csomó támogatást kaptam:
Aztán a 4. héten már egy teljes órát beszélgettem angolul!
Nem volt könnyű, de büszke vagyok arra, hogy megcsináltam és bizonyítottam magamnak is.
Gyorsan össze is írtam utána a tapasztalataimat:
Hogyan tovább?
- Nyelvtanulás terén újabb tanárok, további órák, gyorsított ütemezésben. Ez annyit jelent, hogy a korábban kiválasztott lehetséges tanárjelöltek közül többet is ki szeretnék próbálni. Első körben egy szerb fiatalember tűnt a befutónak, így vele felvettem a kapcsolatot. Az ütemezés még nem végleges, heti 1-2 órában gondolkodom.
- Emellett heti egy alkalommal folytatom a “céges” angolórákat.
- És mivel többen is igyekszünk cégen belül csiszolni az angol tudásunkat, így feldobtam, hogy jó lenne bevezetni heti egy napot, amikor egymás között csak angolul kommunikálunk. Nyitottság megvan, már csak át kell ültetnünk a gyakorlatba.
A lényeg, hogy mozogjon a szám és hang jöjjön ki a rajta!
Jöhetnek a szakmai kihívások!
Az angollal kinyílik előttem a világ!
Tovább akarom fejleszteni a kommunikációmat (magyarul és angolul egyaránt). A legújabb szakmai cél, hogy e-kereskedelmi témában másodmagammal indítani fogunk egy podcastet (magyarul:))
Ami ismét bizonyítást nyert, hogy a nehéz dolgok visznek előre.
Ahogyan Tim Ferriss– Tribe of Mentors könyvében olvasható:
“Easy choices, hard life,
Hard choices, easy life.”
-Jerzy Gregorek
Zoli története nekem is nagy siker – évek óta voltunk kapcsolatban, és most lépett akcióba. Bármi is volt az oka, azt hiszem az eredmény magáért beszél. Személy szerint borzasztó büszke vagyok rá – az ilyen sikersztorik erősítenek meg abban, hogy igenis jó és van értelme annak, amit csinálok, csinálunk.
Zoli elől elhárult az akadály, nincs többé lefagyás és gyomorgörcs, bátran beszélget, bátran gyakorol – amitől természetesen egyre jobb lesz. Lehet, hogy még nem tökéletes, de már nincs akadálya annak, hogy egyszer az legyen.
A Szólalj meg! kurzus nyelvtől független – így ha félsz, hogy nem értik meg, hogy mit mondasz, vagy nem érted meg, hogy neked mit fognak mondani, vagy egyszerűen csak gyomorgörcsöd van attól, hogy meg kell szólalnod a nyelven (de nagyon szeretnéd), akkor segíthet neked is.
A kurzus részleteit itt találod.
Remélem találkozunk és a következő sikersztori a tiéd lesz – mert mindez lehetséges!
-Bálint
