A nyelvtanulás kemény és hosszú dolog, lesznek nehézségek, katyvaszpontok, kihívások. Éppen ezért hiszem, hogy a nyelvtanulás csak úgy lehet igazán sikeres, ha szereted. Ha szereted magát a folyamatot is, mert szereted a nyelvet, amit tanulsz. Érdemes ezt tudatosítani, már a tanulási folyamat legelején, különben a későbbiekben meglepetések érhetnek. De mi van akkor, ha utálod a nyelvet, amit tanulsz?
Szaladjunk egy kicsit előre!
Ann Trason 1960-ban született a napsütötte Kaliforniában. Ann átlagos gyerek volt: már középiskolában kiváló futónak bizonyult, azonban egy térdsérülés után nem folytathatta ezirányú tevékenységét. Átlagos gyerekből aztán átlagos felnőtté cseperedett, és főiskolai tanár lett belőle. 1985-ben újra elkezdte a futást.
Amíg az összes barátnője úgy tekintett a futásra, hogy egy „szükséges rossz” a jobb alak eléréshez, ő egyszerűen szeretett futni. Szerette a végtelen kilométereket, mikor egyedül lehetett és a természetben gyönyörködhetett. Ehhez képest 20 különféle, hosszútávfutó világrekordot állított fel élete során, többek között a hírhedt Badwater ultramaratonon, a kaliforniai Halál-völgyben (beszédes nevű hely): itt majdnem 200 kilométert kell futni irgalmatlan melegben.
Mi volt a titka?
Szeretett futni.
Tudta, hogy a hatalmas távokat, amik előtte álltak, nem nyomhatta le erőből. Egyszerűen képtelenség 200 kilométert 40 fokban és 95%-os páratartalomban letolni erőből. Ehhez elhatározás, tisztelet, alázat kellett.
Elmondása szerint sikerének egyetlen kulcsa volt: szeretett futni, szerette azt, amit csinált.
Természetesen Ann is átesett a hosszú távok alatt különféle hullámvölgyeken, amikor legszívesebben megállt volna, hogy tüdejét majd’ kiköpve liheghessen az út szélén, majd a távot feladva hazasétáljon ebédelni. Ő azonban rájött, hogy a futás szeretete kellő kitartást adott, amivel minden mélyponton túl tudott lendülni. Hiába okozott neki a szenvedély sok szenvedést, de igazából szerette azt, amit csinált, és el sem tudta képzelni, hogy valaha is abbahagyná. A nehézségek ellenére is élvezte a futást.
Hogy jön ez a nyelvtanuláshoz?
Az analógia tökéletes: egy nyelvet megtanulni maraton, nem pedig sprint. Nem lehet megtanulni erőből németül, nem lehet felfogni az angol present perfectjét erőből, nem lehet máról holnapra tökéletes kiejtéssel megszólalni spanyolul. Szeretnünk kell a nyelvet, amit tanulunk és mindenekelőtt tisztelnünk kell azt.
Mikor olyan kérdést kapok, hogy „utálom a németet, de kéne a nyelvvizsga a diplomához”, „rohadtul nem érdekel az angol, de Londonba készülök melózni, ott meg azt beszélik”, akkor mindig egy kicsit elgondolkodom.
Az levélíró pontosan mire gondol?
Hogy majd végigszív pár évet, foggal-körömmel kepeszt, és fogcsigorgatva letolja a ragozási táblázatokat és a végén majd beszéli a nyelvet?
Mert én ilyen embert nem ismerek.
Egyet sem.
Mindenki (többek között én magam is) elvérzik benne.
Az én mumusom az orosz volt. Egyszerűen nem érdekelt annyira, nem szerettem, nem tiszteltem – és meg is lett az eredménye. Noha egy kellemes alapfokra eljutottam, az mára már el is tűnt.
Miért?
Mert a leghalványabb indíttatásom sem volt arra, hogy fenntartsam és tovább csináljam. 200 órát toltam bele a nyelvbe, fogcsigorgatva és ez meg is látszott.
A felelős döntés az lett volna, ha beismerem, hogy ez engem nem érdekel és olyannal folytatom, ami igen.
A nyelvtanulás legfontosabb kérdése
Mielőtt azonban továbbindulsz, érdemes feltenni magadban a kérdést: szereted te ezt csinálni? Jogodban áll választani és azt mondani, hogy nem, nem érdekel az adott nyelv.
Ha most utálod tanulni, akkor két hónap múlva sem fogod szeretni és el fogsz bukni. Elbuktam én is és úgy nagyjából mindenki, akit ismerek és hasonlóval próbálkozott.
Maximum a szőnyeg alá söpörve nem ismerte be.
Gondold végig, hogy miért tanulod az adott nyelvet, gondold végig, hogy akarod-e te ezt egyáltalán! Nem szégyen arra jutni, hogy nem is szereted igazán, és még mindig jobb időben abbahagyni, és más elfoglaltság után nézni, mint tovább szenvedni, és egy sor fájdalmas kudarc élményével feltölteni a mindennapokat.
Mert igen, lesznek mélypontok. Lesznek katyvaszpontok. Lesznek rossz napok, sőt, lehetnek akár rossz hetek, vagy hónapok is, amikor ugyanaz a nyelvtani szerkezet, vagy ugyanaz a három szó nem akar a fenének se belemenni a fejedbe, pedig már minden létező módszert kipróbáltál a memorizálásra.
Ha nem fűt a szenvedély, ha nem szereted az adott nyelvet, akkor ezeken nem fogsz tudni túllendülni.
Egyszerűen nem lesz, ami motiváljon.
És az én személyes tapasztalataim alapján nem létezik olyan, hogy „majd megszeretem”.
Főleg a mélyponton nincs ilyen!
Ezért ha nem szereted a nyelvet, hagyd inkább a fenébe!
Utálom a nyelvet, mégis meg kell tanulnom!
A motivációs beszéd után nézzük meg mégis mit lehet tenni, ha „muszáj” megtanulnod a nyelvet. Van egy dolog, amin változtathatsz: a hozzáállásod. Most hagyjuk a Szabó Péter féle rózsaszín idézeteket, ezek nem fognak végigvinni a több éves folyamaton.
Sokkal inkább arra gondolok, hogy adj magadnak esélyt a sikerre. Csakis a sikerélmény tudja fenntartani az érdeklődésedet hosszú éveken át. Ezt persze könnyebb mondani, mint megcsinálni, de itt van néhány kiindulópont:
- Tanulj meg tanulni: a motivációt nagyon egyszerűen le lehet írni: ha valamiből van sikerélményed, akkor azt fogod csinálni. Ha valamit sokat csinálsz, abból tudás jön. Ha tudod, hogy hogyan tanuld meg azt a nyelvet, van egy kész terved, akkor lesznek sikerélményeid, ami pedig az úton fog tartani. Ezért prédikálok én mindenhol arról, hogy önálló nyelvtanulóvá kell válni és az én kurzusaim is arról szólnak, hogy hogyan tanulj meg egy nyelvet. Mert nem csak hiszem, de tudom, hogy ez a kulcs a sikerhez.
- Tanulási módszer: egy sor különféle tanulási módszer létezik. Nincs két ugyanolyan ember, azért mindenkinek más módszer fekszik, máshogy tud könnyebben fejlődni.
Lehet, hogy nem a nyelvvel, lehet, hogy nem veled, hanem a módszerrel van a baj! Érdemes többfélét is kipróbálni, hogy megtudd, mi az a mód, ami neked a legalkalmasabb, amivel a legjobban tudsz tanulni. - Dolgok, amiket szeretsz: ez is nagyon fontos. Mint említettem, ha szereted azt, amit csinálsz, az megkönnyíti a dolgodat. Keress hát olyan dolgokat, amiket szeretsz, és ezeket kösd az új nyelv tanulásához! Szeretsz olvasni? Kedvenc könyveidet kezdd el olvasni azon a nyelven, amit tanulsz! Imádod a filmeket? Nézz utána, hogy az adott nyelvhez köthető kultúrkörben milyen filmek elérhetők, és nézd ezeket eredeti nyelven, felirattal! Mindened a zene? Keress olyan előadókat, akiket azon a nyelven hallgathatsz, amit tanulsz. A lehetőségek szinte végtelenek, csak meg kell találnod, hogy miképpen tudod a saját érdeklődési körödhöz kapcsolni a nyelvtanulást.
- Emberek, akiket szeretsz: az emberek mindig is fontosabbak, mint a dolgok. A nyelvtanulási indokok között említettem a „csinos lány”-t, persze ez „helyes fiú” is lehet. Nem meglepő módon egy nemzetközi szerelem az, ami a legnagyobb haladást képes elérni egy ember nyelvtudásában. Mert ha valamiért, vagyis valakiért, akkor érte érdemes rászánni magadat a tanulásra. Ha ez a szerencsés helyzet éppen nem is áll fenn, akkor is kereshetsz olyan embereket, építhetsz ki olyan baráti kapcsolatokat, melyek összekötik az érdeklődési körödet a nyelvvel is: kellemest a hasznossal.
Sem a maratonfutás, sem a nyelvtanulás nem egyszerű: mindkettőért meg kell küzdeni. Az első lépés azonban, hogy felismerd: amit eddig csináltál az nem működik, valamin változtatni kell.
Összefoglalva:
- Ha utálod a nyelvet, állj meg és dönts, hogy tényleg kell-e neked.
- Ha nem, hurrá – maradt párszáz szabad órád, amit bármi mással tölthetsz.
- Ha igen, akkor szorítsd össze jól a fogad és legalább könnyítsd meg a saját dolgod a tanulásban a fenti 4 ponttal.
